Volt már olyan, hogy öngyilkosságon gondolkodtál, illetve ez tűnt az egyetlen kiútnak?

Depressziós vagyok. Sokáig tartott, de sikerült beismernem magamnak. Nem szerelmi csalódás, és nem a gonosz szülők vezettek idáig. Képtelen vagyok boldognak érezni magam, és szociális fobiám van. Néha még az utcára sem tudok kimenni, nincs munkám, szeretnék dolgozni, de rosszul leszek ha emberek között vagyok, panikrohamok jönnek rám. Többször is kértem orvosi segítséget, de folyton az lett a vége ennek a próbálkozásnak, hogy kaptam kéthavi adag gyógyszert, aztán az orvos unottan elköszönt. Voltam pszichiátrián is(többször is), ott is gyógyszereztek, aztán kiengedtek pár sikertelen öngyilkossági kísérlet után. Megállapítani semmit sem állapítottak meg( talán néha depresszió), folyton másféle gyógyszereket kaptam, aztán hallgassak, érezzem jól magam, és végre legyek boldog, hosz hogy lehetek olyan szánalmas, hogy folyton hisztizek.

Sokáig gyógyszerfüggő voltam az agyongyógyszerezésnek köszönhetően, de egyedül, nagy nehézségek árán sikerült kilábalni belőle.

Most viszont megint kezd visszatérni az, ami előtte volt. Úgy érzem, hogy kilátástalan az életem, egyre kevesebbet tudok kimozdulni a házból, és a pánikbetegségem is kezd visszatérni. Évekig szenvedtem a depresszió miatt, aztán a gyógyszer függőség miatt, majd attól, hogy képtelenek normális kezelésben részesíteni. Küzdöttem, sokáig harcoltam mire apránként sikerült minimális eredményeket elérnem.Most viszont fáradt vagyok lelkileg, úgy érzem, mintha mázsás súlyok lennének a mellkasomon, amit mindenhová cipelnem kell.

Szeretném, ha ez véget érné. Szeretném, ha kiléphetnék ebből az egész kilátástalan helyzetből.