Mit tudok kezdeni egy ilyen helyzettel?

15/l vagyok, és szerintem ez valamilyen evészavar, amivel kapcsolatban kérdezek. 60 kiló vagyok 160 centihez, szóval viszonylag duci. Ez az újabban kialakult eletmodnak koszonheto. Nyilvánosan az emberek elott nem merek enni, egyszerűen szorongok.. Viszont otthon pedig attól szenvedik, hogy csak akkor tudok felállni az asztaltól, hogyha dugig tömtem magam. Egyszerűen anélkül boldogtalan vagyok, de utána persze a bekajalastol szenvedek, nagyon hanyingerem van, meg meg másnap is faj a gyomrom, felpuffadok. Minden nap megfogadom h vege lesz, de soha nem lesz. Pedig ezek az elhatarozasok tényleg erosek. De pár napig is csak ritkán bírom, utána pedig rosszabb. Es tudom, hogy azt mondanatok, hogy csak kezdjek el egeszsegesen étkezni es sportolni. A sport megvan, minden nap több ora. Viszont ha egeszsegesen etkezem sem bírom ki, hogy ne tömjem magam dugig, utána meg mar kb 'úgyis mindegy', eszem amit csak latok. Mindig valamire fogom a kajalast, ha szomorú vagyok, ha boldog, nekem mindig csak a kaja van. Es mindig csak a kaján jár az eszem. De közben szenvedek tole, hogy dagadt vagyok itt a nyar, plusz meg tiszta stria is lett mindenem. Egyszerűen nem tudok kilépni ebből az eletmodbol. Pedig tudom, hogy az egész nemcsak hogy hizlal, hanem rettenetesen egeszsegtelen is. De nincs hozza akaraterom, es tényleg végleg el vagyok keseredve. Gondolkodtam pszichologuson(de mondjuk gaz lenne előtte is, ezt meg a legjobb barátnőmnek sem merem elmondani), de a pszichologus szerintetek segitene? Szerintem csak mentális problema van, azt meg tudna oldani? Hogy ne egész nap csak azon gondolkozzak h h fogom délután dugig tömni magamat. Vagy ha egész nap azon gondolkozom h délután nem eszek semmit, akkor is tok mindegy. Annyira nem tudom, hogy mi tevő legyek, legyszi valaki segitsen! Bocsi, hogy hosszúra sikeredett..