Megbolondultam? Meg tudná valaki magyarázni, mert ez szerintem nem normális.

Beleszerettem egy színészbe. :-( Annyira, hogy a világomat a filmjeiben élem meg. Igyekszem az összes filmjét megnézni. Alig várom az estéket, amikor egyedül lehetek és nézhetem a képernyőn. Sokszor vele álmodom. Ezek az álmok életem legszebb pillanatai, hogy tovább élhessem éber-álmomat, reggelente kedvem sincs felkelni és élni a saját életem. Álmomban és álmodozásaimban fizikailag érzem, hogy hozzám ér, fizikailag érzem a testét és a jelenlétét. A hangja, az arca, a viselkedése, minden olyan, mintha ismerném. Folyton Rá gondolok és folyton Róla álmodom, meglehetősen intenzíven, túlságosan intenzíven. A világ másik végén él, de már elkezdtem tanulni az (egyáltalán nem könnyű) anyanyelvét, hogy egyszer elmenjek az országába és láthassam őt egy koncertjén (mert színész és énekes is) Feladnám az eddigi életem és az országába költöznék, csak, hogy ne több ezer km válasszon el minket egymástól. Sok zenéjét megszereztem és folyton a hangját hallgatom. Az összes filmjét igyekszem megnézni és letölteni valahogy. Számomra Ő elbűvölő. Tökéletes. Interjúit nézve, a megnyilvánulása egyszerű, szerény, mintha átlagember lenne, pedig a világ legszebb férfija és a legjobb színésze és embere. A megjelenése és az összes egyéb adottsága egyszerűen észbontóan tökéletes. Tudom, hogy el kellene felejtenem, de nem tudom. Ez természetesen megakadályoz minden tényeges párkapcsolat kialakításában... Nehéz elképzelnem, hogy lesz idő, hogy nem az Ő gyönyörű arca lebeg a szemem előtt és nem folyton csak Rá gondolok és kívánom, hogy boldog legyen..