Szerintetek milyen esetben, élethelyzetben "elfogadható" az öngyilkosság? (a sablonválaszokat, pl. gyógyíthatatlan betegség, kérem kerüljétek! )

Nincs mindig kiút...

Sablonnal tudok válaszolni, mert szerintem is az aki holdoklir, vagy rákos vagy egyéb halálos betegségben szenved. Érthető részéről, ha azt mondja, hogy ő ezt nem vállalja, nem akar fájdalmas, lassú, leépülős halált, én pl tuti megölöm magam, ha kiderül egyszer, hogy pl. áttétes daganatom van, nem mennék kemo kezelésre sem. A másik élethelyzeti dolog max. ha mindenkidet elveszíted és mindened és utcára kerülsz, vagy ha olyan fájdalmaid vannak amit nem tudnak semmivel enyhíteni, nah ezek szerintem elég nyomós okok arra, hogy valaki azt mondja elég volt. Nekem is mindig azt mondta édesanyám, hogy aki öngyilkos lesz az nem normális, megbolydult az elméje, de szerintem ez hülyeség, nem minden esetben, sokan nagyon is átgondoltak, búcsúlevélben tisztán ész érvekkel tudnak magyarázni az okról és ha olyan akkor megérthető. Csak úgy senki nem dobja el az életét az élniakarás ösztöne mindnekiben meg kell lennie, max. tényleg bolond, vagy gén hibás, vagy mittudom én de az nem az átlag ember. Ez az én véleményem.