Miért van az, hogy valaki nem érdekelt a saját boldogságában?

Minden lehetőségem meglenne egy boldog és teljes életre. Bármit elérhetnék, amit akarok, mert van eszem, és van egy igen jó családi hátterem. Ehelyett bezárkózom, kesergek az elkövetett hibáimon és depressziós vagyok. A határidőket a lehetetlenségig kitolom, nevetséges helyzetekbe hozom magam, és amikor már beállok egy jó vágányra, mindent elrontok. Legutóbb pl. találtam egy csodálatos lányt, aki végre normális és szép is egyben és szeretett engem, és ellöktem magamtól, mert külsőre nem teljesen felelt meg az ideálomnak. A hideg kiráz, ha erre visszagondolok és talán az egész életemet rontottam el ezzel a lépéssel, ugyanis nagyon ritkán találok lányt úgy általában, és nem tudom, hogy lesz-e még valaha ilyen, aki nemcsak, hogy okos és kedves, és jó családból jön, és hasonlít rám, de tényleg szeret is és látom rajta, mennyire fejlett lelkileg. Miért csinálok mártírt magamból? Miért vagyok félelemorientált?