Vagdosás, depresszió (? ) tanácsok?

14 éves lány vagyok, 8 hónapja kezdtem el magam vagdosni, kisebb nagyobb szünetekkel (és még most is). anyukám egyszer észrevette, és csak annyit mondott, hogy "ne csúnyítsd el a bőröd!" az osztálytársaim tudják... szerintem nem vagyok depressziós, vagy talán nem akarok az lenni. de úgy tűnik, anyukámat nem nagyon érdekli (és lehet elmondta apukámnak, szóval őt se(?)) az öngyilkosság napi szinten megfordul a fejemben, de nem szeretnék mindent csak így itthagyni, de búcsúlevelet írni meg lusta vagyok. igen. lusta. mindenhez. a szobám egy nagy rendetlenség alig tanulok és valahogy nincs bennek késztetés, motiváció. nem akarok itt lenni. utálom az iskolát. irigy vagyok azokra akik boldogok. már nem arra, hogy jaj de jó valamilyen cucca van, hanem hogy mert boldog. nem nagyon vannak barátaim. tumblr-ozni szeretek, meg zenét hallgatni. majdnem 10 kilót híztam az elmúlt évben (és 1centit nőttem), ma is már fél tábla csokit ettem. rajzolni/festeni akarok egész nap. van (még csak a fejemben) ilyen bakancslistaszerűségem, és én boldok akarok lenni de nem hagynak. kényszerítenek a szüleim, hogy menjünk kirándulni, aztán ordibálnak velem, mert olyan fejet vágok mint akinek fáj az élet. nem hiszik el hogy tényleg. nevetnek. nem érzem jól magam a bőrömben. holnap után megyek rövid hajat vágatni frufruval. akkor pár napig boldog leszek. amúgy alig mosolygok. itthon mindig veszekszenek velem. anyukám már el akar költözni. én meg művészeti suliba akarok menni, de nem engedik. most is tanulnom kéne.

ha ezt most valaki végigolvasta, akkor köszönöm, édes vagy. esetleg valami tanácsod nincs ami segíthetne élni?