Sokszor akaratlanul is durván megsértek embereket, pszichopata lennék?

Igazából nagyon nehezen kezelem az érzelmi kitöréseimet és ezek miatt nagyon rossz színben tudom feltüntetni magamat és utána később persze rájövök és megbánom, mert még ha az adott helyzetben igazam is volt, nem ez a módja a konfliktuskezelésnek.

Azért jó tudni, hogy nem vagyok egyedül és van egy lelki társam...persze lehet ilyen életszakaszban vagyunk. Azért nem mindig voltam ilyen. Vagyis máskor is érzékeny voltam, de nem így reagáltam le...Csak mostanában kicsit sok dolog gyülemlett fel bennem, főleg sok elfojtott düh, agresszió. Sokat tűrtem és besokalltam mindentől és most támadok és aztán ha valaki palira akar venni, vagy csak hibázik, már rázúdítok minden kritikát és abszolút intoleráns vagyok, mert velem is mindenki az volt. Tudom nevetséges, de ez van...meg sokszor régen nem szóltam vissza, csendben tűrtem és most átestem a ló túloldalára, mert megvédem magam túlságosan is. Amúgy a pszichológus hölgynek az nem tetszett, hogy érveltem. Erre elkezdett kiabálni velem és akkor én még inkább érveltem (határidőnapló, telefonbeszélgetés).

Töltöttem ki neten személyiségzavarokra vonatkozó teszteket (főleg angol oldalakon), amik jellemzőek voltak: hisztrionikus személyiségzavar, ill. a borderline. Persze ezek nem bírnak diagnosztikus értékkel, de mind2 olyan személyiség, akik könnyen sértenek másokat.

Az biztos, hogy neurotikus, hiperszenzitív személyiség vagyok (ezt pszichiáter állapította meg). Csak ennek ellenére tudok pszichopataként is viselkedni, ez így utalhat borderline-ra. Ami tuti, hogy kicsit hipochonder vagyok (mindezen öndiagnosztizálási próbálkozások fényében).

:( Nő vagy egyébként? Bár teljesen lényegtelen, csak kíváncsiság. Úgy érzem az vagy. Persze más ezt szimplán hisztiként értelmezi, hát lehet az is, nyilván. Nézőpont kérdése.

Nagyon hasonlitunk, durva...