Igaza lehet és tényleg beteg ember vagyok?

Az egyik hosszasan válaszoló vagyok.

Nagyon emlékeztetsz engem valakire, azok alapján, amiket mondasz.. Bár gondolom nem nyugtat a tudat, de nem vagy egyedül "ilyen gondolkodású" ember.

Én azon kevesek egyike vagyok, akiknek megnyílt valamennyire, mondott hasonlóan bizarr dolgokat, amikre más csak mereszti a szemét ( mondjuk nem mondom hogy én nem voltam nyugtalan amikor először jött elő ezekkel a dolgokkal)

Szerencsére nem beszél ilyenekről mindenkinek, nekem viszont elég sokat, és fokozatosan rájöttem, hogy itt valami van.

Őszintén szólva, én nála azt vettem le, hogy igen, neki pl személyiségzavara van. Mindezek ellenére én nagyon szeretem ezt az illetőt, és egy nagyon kedves ismerősömnek tartom. ( na nem ezekért a dolgokért, hanem ennek ellenére, bár lehet, hogy én sem vagyok normális. Amikor azt mondtam egyszer, hogy nem rossz ember ettől, pl ő mondta rám, hogy én nem sem vagyok normális :D )

Az viszont most már 1000% biztos, hogy kelleni fog a pszichológus. Hidd el.

A későbbi életedre is kihatással lesz, ha nem kezeled, és ezen máshogy, ahogy mondták, nem nagyon tudsz segíteni.

Nála pl láttam az idő elteltével némi változást pozitívan.

A gondolatok és a cselekedet más dolgok, amíg tettlegesen nem teszel ilyen rossz dolgokat, nem lesz bajod emiatt, csak mert elmész vele pszichológushoz.

Te is racionális gondolkodásúnak tűnsz, tehát hideg fejjel tudsz mérlegelni, és alapvetően tisztában vagy vele fejben, hogy mi jó és mi rossz, mit szabad és mit nem.

Amíg ez meg van, szerintem nem lesz bajod.

13-as vagyok.

Hát nézd, én nem vagyok szakember, de engem is érdekel a pszichológia hobbi szinten és olvasgatok a témakörben, de messze nem vagyok pszichológus, ezt le kell szögezni.

Egyáltalán nem csodálkozom azokon, amiket mondasz és gondolsz magadról, hiszen mindig, egész életedben azt mondták hogy te rossz vagy, mindenhonnan ezt kaptad az életben, ehhez szoktál hozzá. Ez pont ugyanolyan, amit említettél egyébként. Az aggyal nagyon sok mindent el tudsz hitetni, főleg, ha huzamosabb ideig kapod ugyanazt az információt, mások gyakorlatilag így „hipnotizálnak”, még a családod is és ezt ültetik beléd, és mostanra már te magad is elhiszed, hogy rossz vagy és nem vagy „idevaló”. Ez is egy szuggesztió, méghozzá szerintem a legerősebb, ami kihathat a személyiségre. De ugyanez működik fordítva is! Ezt magamon is tapasztaltam, milyen fontos az, hogy mit hiszel, mire vagy képes és mire nem. Ahogy elhiszel valamit, mire vagy, vagy mire nem vagy képes, az úgy lesz és gyakorlatilag előre determinálod , korlátok közé helyezed magad.

Az ember mindig fél attól, amit nem ismer és más, mint a megszokott, ez ilyen.

Az én ismerősömről is úgy tudom, hogy neki is rossz gyerekkora volt. Nem sok (őszinte) érzelmet láttam rajta, főleg az elején, saját bevallása szerint sem volt nagy érzelmi világa, csak csekély mértékben. Alvászavara van. Rengeteg reakciót csak megjátszott a társaságban is például, nem voltak őszinték, a reakciói inkább automatikusak voltak, amik a társadalmi norma szerint úgymond elvártak, és amivel tisztában volt (pl együttérzés, érdeklődés színlelése, mosoly) Én ezeket észrevettem, hogy nem igaziak, azt nem értettem soha, hogy miért csak én vettem észre, pl akivel beszélget, ő miért nem látja. Néha jókat derültem az ilyen színészi produkcióin. Talán csak én figyeltem rá úgy igazán, és ő meg egyre jobban megnyílt, megmutatta milyen.

Én csak meghallgattam őt, nem akartam sem rábeszélni semmire se megváltoztatni, mégis érdekelte a véleményem és tanácsom. Sőt, azt sem mondtam neki, hogy figyi, valami baj van veled, azonnal pszichológushoz kéne menned. Egyrészt bár jóba voltunk/vagyunk, de annyira nem, hogy ehhez jogosultnak érezzem magam, másrészt szerintem pont az ellenkezőjét értem volna el és megromlott volna a kapcsolatunk és a bizalom, és mindketten rosszul érzetük volna magunkat ha szembesítettem volna 1-2 dologgal, még én is rosszul éreztem volna magam. Na meg sose voltam ilyen helyzetben, nem tudtam, hogy ő mennyire van képben saját magával, ő tudja-e hogy valami nem oké.

Aztán idővel a párja hatására végül eljutottak a pszichológushoz is, és én ebben látom a javulást, legalábbis abban az időszakban láttam már pl változást, gondolom ehhez volt köze.

Erről nem sokat mesélt mi volt, az elején nem is akart menni ő sem. 1-2 dolgot azért mondott, lényegében miután kiderítették, segített neki megérteni, mi van vele, és abban is hogy tudja kezelni az érzelmeit, amik eddig nem nagyon voltak meg nála, talán valahol mélyen lefojtva vagy ilyesmi. Tehát nem feltétlenül kell érzelmi ürességben élni, és mesélt szituációkat, amikor sikerült is neki.

Meg idő közben egyre több őszinte reakciót, mosolyt láttam rajta pl.

Azért 1-2x még jött elő ilyen bizarr „eltüntetős” mondattal, de régebbihez képest, meg a szar időszakához képest ez kb semmi (akkor volt a legtöbb ilyen, amikor rossz időszakban volt éppen. és akkor neki is voltak öngyilkos gondolatai)

Nem tudom, ugyanaz a helyzet van-e nálad is, mint nála, de nagyon sok az átfedés. Jelenleg úgy ahogy, rendben van, mondhatni egész jól.

És vannak pályák, ahol az ilyen gondolkodás jól is jöhet, ha tényleg ilyesmi érdekel pl katonaság, terror megelőzés ilyesmik. Mindenkinek van helye a világban. :)