Nihilista lettem, forduljak orvoshoz?

Nem kell a szó szoros értelmében venni a nihilistát csak ezt találtam a legtalalobbnak. Mindig is voltak nehezebb idoszakaim, de már jó ideje boldognak éreztem magam. Ez akkor kezdődött amikor elkezdtem beszélgetni egy emberrel aki ugyanolyan mint a régi szomorú világgyűlölő énem és elkezdtem gondolkozni. Mióta gondolkozom és nem csak csinálom a dolgom, azon kaptam magam, hogy egyre szomorúbb vagyok, üres, értéktelen, buta. Eddig havonta egyszer sírtam a nehéz napokon, most viszont napi rendszeresseggel és nem tudom az okát nem látok kiutat nem tudom mit tegyek és sürgős változás kell mert épp a vizsgaimat kéne csinálnom egy elég húzós egyetemen. Szerintetek orvosi eset? Vagy szivodjak fel az emberek közül, semmi facebook és más elérhetőség vagy mit tegyek?