Személyiségzavarban szenvedő férfival mi a teendő? (Ha lehet kérni, csak azok válaszoljanak, akik ismernek ilyen embert! ) N

Az elkerulo kotodes nem betegseg, hanem az atelt tapasztalatok kovetkezmenye. Nem szemelyisegzavar.

Nem akar kozelkerulni , kotodni senkihez. Ezt mindenkinek joga van eldonteni, h akar-e parkapcsolatot. Sokan vannak igy, h csalk a futokalandokat hajtjak.

Előzőknek: létezik az elkerülő kötődésnek olyan foka, más tünetekkel együtt, ami már a személyiségzavarok kategóriájába tartozik. De ha nem is elkerülő személyiségzavar, attól még más (akár kevert) személyiségzavar simán lehet.

Kérdezőnek: az ilyen emberek nagyon is igénylik az emberi kapcsolatokat, csak tartják a 3 lépés távolságot. Nagyon nehezen válnak meg valakitől, akihez ragaszkodnak, hiszen ez jelenti életükben az egyetlen kapcsolat-szerűséget. És mint mindenki, ők is vágynak szeretetre, elfogadásra, csak nem tudnak vele mit kezdeni. A közeli kapcsolat gondolata is riasztó számukra, hiszen azzal csak rossz élményeik vannak.

A kommunikációt nagyon könnyű fenntartani vele, de előbb-utóbb te fogod megunni, hogy folyamatos távolságtartásban és elutasításban van részed. Van ilyen barátom, évekig voltunk napi kapcsolatban, de az utóbbi időben, amióta teljes lett az életem, már leszoktam arról, hogy megmentőt akarjak játszani vele szemben. Ha nem fogad el segítséget, akkor nem lehet mit tenni. Én nem vagyok szakember, nem tudom megoldani a problémáját. Pszichológusra lenne szüksége, ezt ő is tudja, egyszer már el is ment, de nem tudott bevonódni a terápiába, abbahagyta. Közel 50 évesen nagyon magányos, de nem tud, és nem is akar rajta változtatni.