Hogyan lehet tudatosan rávenni/megtanítani az agyat, hogy ne, vagy kevésbé érzékelje a fizikai fájdalmakat?

A félelmet nem lehet úgymond kiverni az emberekből! A megnyugvás enyhítheti csak. De mert a fájdalom az egy érzet, ezt esetleg nyugtatókkal lehet mérsékelni.

De valójában az ok abban rejlik hogy az agy képtelen helyesen feldolgozni és raktározni a beérkező információ áradatot. Ennek elsődleges oka hogy az agy bizonyos területei nem jutnak elegendő oxigénhez. Ebből alakul ki a gátlásosság, a stressz, és később idővel komoly pszichés betegségek. Mindent összevetve, az emésztés, a légzés, koordinálásával lehet javítani az állapoton.

ÁÁÁÁÁ nehogy emiatt nekiállj nyugtatózni! :D

Amúgy is én jobban aggódnék a helyedben, ha a haláltól meg TÉNYLEG nem félsz, miközben a vele (esetleg) járó, valószínűleg néhány másodperces fájdalomtól viszont igen.

Amit a fakírok csinálnak, az egy élet gyakorlása és lelki edzése. Valóban azt lehetne akár, hogy szándékosan, - eleinte kisebb - fájdalmakat élsz át, és figyeled magadat.

Tinikorodban nem volt valami olyan élményed, ami nagy fájdalommal és félelemmel járt egyszerre? Például, valami megégetett, és nagyon megijedtél, vagy megvágtad a kezed, ami nagyon vérzett, vagy ilyesmi nem volt? Mert egy ilyen kellemetlen emlék előidézhet - szerintem - ilyen fóbiát.

Ha ennyire zavaró a fóbiád, próbálj meg beszélni egy pszichológussal, lehet, hogy ő tud valami megoldást (beszélgetés, terápia, gyógyszer, akármi), ami segíthet leküzdeni a fóbiádat.

Szerintem mindenkinek, vagy legalábbis majdnem mindenkinek van legalább egy fóbiája. Én például a tűktől irtózom (egyszer egy vérvételen úgy elsápadtam, hogy majdnem elájultam, meg sem értettem, amikor szóltak, hogy vége és szorítsam rá a vattát.). Meg a vért sem annyira bírom. Mármint magával a vérrel nincs bajom, csak a vérfolyásnak, vér spriccelésének, stb.-nek a látványát nem bírom, meg az ilyen érbe, nyakba szurkálós dolgokat sem.

Vagy lelkileg nem bírod feldolgozni azt, ha valami fáj, vagy a hormonok nem működnek megfelelően. Például, fájdalom hatására egy fájdalomcsillapító hormon termelődik, az endorfin, ami egyben boldogsághormon is. Bizonyos esetekben ennek a hormonnak is köze lehet a mazochizmus kialakulásához (nem a szexuális mazochizmusra gondolok, hanem a fájdalom szeretetére). Lehet, hogy a mazochistáknál nagyobb mennyiség termelődik, mint az átlag embernél, vagy nem tudom. Nálad viszont lehet, hogy kevesebb. (Amúgy én magam is mazochista vagyok, szóval ez így érdekes, hogy a két ellentét így egymásra talált: aki fél a fájdalomtól, és aki keresi a fájdalmat :D )