Tartós egyedüllétbe bele lehet őrülni?

26 éves vagyok, és soha nem volt még semmiféle párkapcsolatom, kb 22 éves koromig annyira nem is hiányzott ez, utána meg egyszerűen nem találtam erre alkalmas alanyt. De ahogy telnek az évek, egyre inkább kegyetlen ez az érzés, egy ideig még csak egy afféle lekűzdhető vágy volt ez, de most már kezdem azt érezni, hogy konkrétan szétesek mentálisan. Furcsa érzés ez, éjszakai alvásproblémák, (félálom egész éjjel) nappali kegyetlen álmosság, tompultság, mintha egy bukósisak lenne a fejemen... Van sok barátom, de közöttük is ezt a kegyetlen magányt érzem, bárhova elmegyek, munkahely, edzőterem, mindenhol rosszul érzem magam, és ez egyre rosszabb... Néha furcsa gondolataim vannak, valahol a félálom és a deja-vu határán, amit be se tudok hova sorolni, és mindez napközben. Fizikailag se vagyok a toppon, ez a sok magányos év rányomja a bélyegét a szervezetemre. Szinte soha alább nem hagyó intenzív szívverés, étvágytalanság, kézremegés, stb. Tehát, kell arra számítanom, hogy ez csak rosszabb lesz, és egy napon majd megőrülök? Vagy idegösszeomlást kapok, akármi is legyen az? A magamban beszélés már néha előfordul...