Bele lehet őrülni a halogatásba és a rossz gondolatokba?

Egyetemista vagyok, és még egyetemista-mércével mérve is nagyon-nagyon halogató lettem. A dolog hátterében az áll, hogy nem szeretem a szakomat, de muszáj megcsinálnom, és iszonyú nehéz olyanba energiát fektetni, ami az embert szívből nem érdekli.

A kérdést azért tettem fel, mert szó szerint úgy érzem, hogy a dolog az agyamra megy. Olyan, mintha állandóan kicsit részeg lennék, valahogy nem érzem magam józannak, mindig úgy érzem, hogy el tudnék aludni és nem bírom összpontosítani a figyelmem. Aztán néha, egy-egy józan pillanatban, amikor rám tör, hogy még szűk egy hónapom van a szakdoga leadásáig és még szinte semmit sem csináltam, szinte letaglóz, szó szerint egy kicsit megszédülök. Az utóbbi években drasztikus átalakuláson estem át. Korábban energikus, megbízható és rendszerető voltam, ma meg szórakozott vagyok, mindent szanaszét hagyok, nem tartom fejben a dolgokat, és mindent a legeslegutolsó percre hagyok. Lusta lettem. Nem tanulok, nem sportolok. Olyan, mintha az életem már csak a képzeletemben zajlana. Más is élt át hasonlót? Ki lehet belőle jönni? Bele lehet őrülni?