Bipoláris zavar, szenzitivitás/túlérzékenység vagy mi ez?

A pszichológus diagnózisa szerint szenzitivitásom van. Ez egyfajta túlérzékenység, ahogy mondja, de nem nagyon találtam róla sok mindent a neten. Régebben szorongással (iskola miatt) is diagnosztizáltak. Irritábilis bél-szindróma is jelentkezett, ezért pszichiáternél is voltam, de Frontint meg valami másik gyógyszert írt fel, én meg mondtam hogy felírhatja, úgysem szedem be, mert nem hiszek benne, meg vallási okokra hivatkoztam. Kérdezett pár dolgot, előkerültek a régi események, szóba került hogy szellemeket is szoktam látni. Azt kérdezte hogy ezt miként élem meg, normálisnak tartom-e, mondom persze, én ezt ugyanolyan természetesnek veszem, mint bármi mást.

A pszichológusom szerint ez a szenzitivitás velejárója, hogy olyan dolgokat is megérzek, amit mások nem.

Nagyon szeretem a videojátékokat és szoktam beszélgetni róluk fórumokon, FaceBookon is, és volt aki meg is jegyezte hogy mennyire mélyen élem meg őket, és valóban. Ugyanúgy, mintha valóság lenne, úgy emlékszem ezekre a dolgokra. Gyakran álmomban is előjönnek, keveredik olykor a valósággal, is, de a való életben szét tudom választani persze. Mondok egy-két példát: pl. a Groove Street a San Andreasban ugyanolyan emlék, mint mondjuk az óvoda udvara volt, mintha ott lettem volna. Amikor a Mafia 2 megjelent, úgy rákattantam, hogy álmomban is tovább játszottam, visszamentem azokra a helyszínekre ahol napközben voltam, de az álmomban nem billentyűzet meg egér, hanem én magam voltam benne a történetben.

A családban volt zenész, festő és színész is (mentális zavarról nem tudok, hogy lett volna), a zenét is nagyon mélyen élem meg, nagyon rá tudok kattanni dolgokra, néha rajzolok és festek is, de igazából az írás ami a legjobban megy. Közel 300 oldalt írtam már, készülök kiadni, de jelent meg már szakmai cikkem is elég ismert oldalon.

Van amikor olyan depressziós vagyok hogy ezek a dolgok sem érdekelnek, a napi tevékenységeket is elfelejtem, elhanyagolom. A munkámat szeretem, de ha ilyen fázisban vagyok, van hogy nem tudok dolgozni.

Máskor meg annyira bepörgök, - főleg ha olyannal foglalkozom amit szeretek -, hogy elfelejtek enni, inni, keveset alszom, de csak pörgök, van hogy el se fáradok. Előfordul hogy valami annyira megfog vagy földob, hogy mindenről az jut eszembe, szinte csak azon jár az agyam, csak arról beszélek, csak az érdekel, az ágyban is ezen pörgök, alig bírok elaludni. Van hogy a haverokkal is elviccelődünk órákig, aztán hazamegyek és jön a mély depresszió. Ilyenkor van hogy egy óra alatt 3-4 verset is írok, ami csak úgy jön és mások szerint egész jók is.

Sokmindent megálmodok, meglátok előre, látok és érzek nem evilági dolgokat is. Van hogy leírtam, lerajzoltam a szellemet és ugyanúgy nézett ki mint a halott, akiről nem tudtam. Vallásos vagyok, de a magam módján, templomba nem szeretek járni. Hiszek Istenben, a reinkarnációban, emlékképeim vannak az előző életeimből, vonz az okkultizmus, a mágia, meg ezek a dolgok. Szeretem az állatokat és ők is jól érzik magukat a közelemben, van hogy ismeretlen kutyák kilométereket követtek, jönnek utánam a macskák, stb. Néha úgy érzem megrémítem az embereket, van aki szerint olyan vagyok mint egy pap, van aki szerint mint egy lovag vagy valami múlt századokból ittragadt lélek, pedig nem akarok semmi rosszat. Zenében inkább az ilyen sötétebb műfajokat szeretem, mint az industrial /black / gothic metal más ki nem állhatja engem megnyugtat és olyan mondhatni eufórikus érzés is gyakran elfog ha ilyeneket hallgatok. De aztán jön egy váltás, akkor meg Keane, Oasis, Simple Plan, meg ilyenek mennek és ugyanúgy élvezem.

Túlzottan ragaszkodok tárgyakhoz, emberekhez, nehezen viselem a változást, van hogy zárkózott vagyok, nem érzem magam biztonságban, máskor meg éjfélkor nekiindulok biciklizni, meg eljárok az erdőbe, temető mellé, stb.

Néha azt érzem hogy a nappal, a fény és a világosság kimerít és elgyengít, éjszaka vagyok inkább aktív. De van amikor meg úgy vágyom a fényre hogy mindig a szabadban akarok lenni, kiülni a parkba, stb. Nagyon szélsőséges fázisváltásaim vannak. Beszéltem spiritisztával is, szerinte el kéne hagynom a sötét oldalt (sötét zene, horrorfilmek, temető mellé járkálás, meg ilyenek) de úgy érzem ezek is az életem részei. Próbáltam azt is hogy meghallgattam egy kedvenc vidám, pozitív számot, majd egyből egy sötét metálosat majd újból, és ugyanolyan jó érzés töltött el, nem éreztem hogy egyik vagy másik jobb lenne, vagy a lelkem jobban szeretné. Elég fura dolgok ezek, most is rengeteget írtam, rápörögtem.

Szerintetek ez bipoláris zavar vagy micsoda?