Amikor megjön mindig sírhatnékom van és remélem nem lehet gyerekem. Ez normális?

Lehet még fiatal vagy, majd, ha idősebb leszel és találsz olyan embert, akivel családot szeretnél alapítani, megváltozik a gondolkodásod erről, tapasztalatból mondom.

En megvigasztalnalak

Szerintem a sírás már túlzás. Én sem akarok soha gyereket és minden alkalommal hálát adok, hogy megjött és nem lesz (védekezek persze de ettől függetlenül a legnagyobb félelmem, hogy egyszer terhes leszek és nem veszem észre időben.) Inkább megkönnyebbülök, amikor megjön, nemhogy sírjak. Sírni inkább az szokott, aki nagyon szeretne gyereket és hiába próbálkozik, mégis megjön.