Stresszlevezetésként pelenkát hordok és cumizok. Mivel tudnék túl lépni rajta? Bővebben lent.

A gyerekkorom elég nehéz volt, beteg voltam és ezért kiskoromtól kezdve is állandóan kötelességeim voltak. Mindenki kiközösített óvodában/iskolában, bárhol. 7-8 éves koromban kezdtem el azt érezni, hogy szeretnék újra pelust viselni mint a kisebb gyerekek, játszanék, szívesen a számba vennék egy cumit.. és szeretnék,hogy 2-3 éves kis tipegőként kezelnének újra. Aztán elmúlt,de később megint visszajött. Amikor először szereztem magamnak kellékeket akkor így beöltözve nagyon megnyugtató érzés volt. Később rájöttem,hogy már 10-11 éves koromtól fogva szociálisfóbiám volt/van és eléggé szorongtam. Ha nagyobb társaságban kellett beszélem akkor rendszerint elkezdett szorítani a mellkasom, dadogtam, alig bírtam levegőt venni. Egészen 16 éves koromig szinte nem is mertem telefonálni, ha egyedül kellett elmennem nagyon ritkán a boltba az is hatalmas nagy stressz volt. Szeretethiányos is vagyok, 16 évesen hatalmas nagy öröm volt amikor valaki megölelt először hosszú-hosszú évek óta. Amikor így bepelenkázom magam arra vágyok, hogy gondoskodjanak rólam és szeressenek, de általában már azzal,hogy magam csinálom enyhíteni tudom a stresszt és megnyugszom. Voltam 2 pszicháternél is az évek alatt, nagyon nem tudnak vele mit kezdeni, az a véleményük, hogy ezzel nem ártok senkinek, meg sokkal jobb végülis mintha drogoznék/piálnék/cigiznék.

16 éves koromtól kezdve volt 3 párkapcsolatom, az utolsó 2 évig tartott és maximális elfogadott a párom illetve támogatott benne, rengeteg szeretetet és gondoskodást kaptam/adhattam, amivel csökkentek azért a szeretethiányos/pelusos vágyaim, de még így se szűntek meg. Próbáltam elfojtani többször is, de nem ment.

Most nincs senkim, újra kínoz a szeretethiány, viszont így senki se tud gyakorlatilag elfogadni. Ha elnyomom akkor is gondolati szinten bennem marad ez, hazudni meg nem akarok senkinek. Mit tehetnék?