Küzd valaki közületek annyira erős szorongással vagy egyéb mentális problémával, ami miatt nem tud dolgozni?

Nálam úgy volt, hogy pszichiáter adott ki valamilyen igazolást, és az alapján adott határidőig a háziorvos felírhatta. Miután lejárt a határidő (visszamehettem volna hosszabbítani) a háziorvos tovább is írta, de tényleg lehet, így drágább szokott lenni. Pszichiáter által felírva néhány száz forint, háziorvos kb. duplája.

Én most kezdem el intézni a leszázalékolásr, mert nem tudok dolgozni. Van egy kis időm, egy év egy hónap, bipoláris elmezavarom van.

Nem akarok senkit leszólni de szerintem csak az nem tud dolgozni tanulni aki ezt megengedheti magának. Én több mint 10 éve vagyok pánikbeteg, folyamatos szorongással. Másfél éve egy komily trauma is ért. PTSDm lett rémálmokkal, halálfélelemmel. 2 műtéten estem át, ami után 2 évig iszonyatos fizikai fájdalmaim voltak és 30% volt hónapokig a tüdőkapacitásom. Sokszor a boltig is nehéz elmennem és volt, hogy hónapokig szédültem kegyetlenül pszichésen. És mégis elvégeztem az egyetemet, ráadásul vidéken. És dolgozom, úgy hogy 40 ember főnöke vagyok és hihetetlen felelősség van rajtam. És néha még ki is kell állnom és megtartani egy előadást, vagy dolgozni egy rendezvényen és beszélni egész nap sok sok ember között. Mindeközben titkolni, hogy bármi bajom van. Rohadt nehéz, sokszor érzem reggel, hogy nincs erőm és össze fogok esni. És nem egyszer megyek ki a wcre sírógörccsel mikor már nem bírom tovább. De muszáj. Mert engem nem tart el senki, és ha feladnám az azt jelentené, hogy lemondtam az életről és végig agonizálhatom az egészet. Mindezt gyógyszer nélkül csinálom, max ha nagyon nem tudok aludni bekapok egy frontint. Ti is képesek vagytok rá, ha igazán akarjátok. Nincs olyan, hogy nem megy! Egyszer mikor már nagyon nem volt erőm. Itt az oldalon azt tanácsolta valaki, hogy " összeszorítod a fogad és megcsinálod". Azóta ha nagyon nehéz, ha úgy érzem nem bírok elindulni sem. Akkor ösdzeszorítom a fogam és igenis meg tudom csinálni. Voltam már tárgyaláson úgy, hogy közben pánikrohamom volt. Nagyon kemény pillanatokat éltem át.De lehet ezt utólag némi humorral is nézni, nevetni magunkon. De büszke vagyok rá, hogy vagyok olyan erős, hogy ennyire rossz lelki és fizikai állapotban is képes vagyok/ voltam megállni a helyem! Nektek is ezt javaslom. Persze fakultatív programokhoz ami nem kötelező, csak vágynék rá,már nekem sincs erőm. Inkább az olvasást választom. De idővel remélem ez is változni fog. Ne adjátok fel!