Nem tudok dolgozni, a családom számára egy rémálom vagyok. Nem tudom mit kezdjek magammal és a betegségemmel. Hogy lehet így élni? (Érdemes egyáltalán? )

Szedsz a nyugtatókon kívül mást? Mert ha nem, akkor ideje lenne.

A monotonitástól pedig nem tudom, hogy miért félsz. Képzeld el, hogy egy olyan helyen kellene dolgoznod, ahol minden nap más és más problémákkal kerülnél szembe és azokat kéne megoldanod (el tudod képzelni, hogy az milyen stresszel jár még az egészséges embereknél is?). Ezzel szemben a monotonitás valamilyen szinten megnyugtató, mivel minden nap ugyanazt kell csinálnod, így nyugodt lehetsz reggelente, hogy nem találnak neked ki valami mást amitől vakarózhatsz.

mekkora idióta vagy te... Szedd már össze magad azt takarodj dolgozni.

Pár hét-hónap azt rendbejössz

Hú az utolsó hozzászóló nagyon egy rendes ember lehet -.-"""

Ha csak 1 napra a helyébe kerülnél, lehet, hogy még este felkötnéd magadat.....

Ne marcangold magad, és próbálj meg olyan elfoglaltságokat találni, amelyek boldogságot okoznak neked. Pl.: olvass, írj verseket, blogolj, énekelj, tanulj hangszeren, jáűtsz valamilyen játékkal, menj el futni, túrázni úszni stb.

Mindenek előtt legyen egy konkrét pont amit szeretsz csinálni. Ha ez megvan, akkor tudod alapozni a többit, mert bármi baj lesz, mindig lesz egy titkos fegyvered. Utána eleinte vállalj pár órás munkákat, hogy legyen egy kialakított napi rendszered, hogy ne kelljen nyugtatókon és egyéb gyógyszereken élned csak azért, mert úgy érzed máshogy nem tudod irányítani a sorsod. Ha bármikor gy rossz gondolat támad a fejedben, mondogasd magadnak, hogy ez nem igaz te igen is érsz valamit, értékes ember vagy, és ezt a családod is tudja, hisz azért tart ki még mindig melletted. Ha netán úgy érzed, hogy meg kell vágnod magad, vagy valamilyen fájdalmat kell okoznod magadnak, ragadj egy tollat papírt és inkább írj, firkálj, vagy számolj el lassan 10ig úgy, hogy közben lassan lélegzel, és próbálj meg ellenálni a késztetésnek. Hidd el, sikerülni fog :) Ezeken amiket te elmeséltén már túlestem nagyjából úgy, hogy tudom soha nem fogok meggyógyulni és mellette még halucinálok is és hangokat is hallok. A döntés a tiéd. Minden agyban dől el. Nagyon nehéz lesz, de hidd el, hogy sikerülni fog. Csak akarnod kell, és nem félni. ( nem a fóbiára gondolok, az nekem is megvan és mellette még 16 de talán még a bohócoktól való félelem az ami egy szinten van vele). Mindenkiben ott van az élni akarás ösztöne, a kérdés az, hogy te mennyire vagy képes küzdeni a saját életedért. Hisz de írod a saját csodálatos történetedet és ne hagyd, hogy az, hogy netán valami pszichés betegséged van rossz véget írjon a tündérmese végére. Próbálj meg ismerkedni tanulj nyelvet és keress magadnak egy hölgyet, aki segíteni tud neked ebben. Nem olyan nehéz csak rémisztő egyedül szembeszállni ezekkel a dolgokkal, de a családod biztosan szívesen segít neked benne. Beszélgess velük. Nem kell egyből gyógyszeres kezelés. 3 éve vagyok BPD-s, és bár nehezen de tudtam eddig kezelni. És tudni is fogom. És ha nekem ment, neked is:) szurkolok neked, és ne feledd nem vagy egyedül!!! :)))