Budapesten ismertek olyan pszichológust, aki nem mézes-mázasan kedves?

Az, hogy nem vagytok egy hullámhosszon, az gond.

Viszont az elvárásaid enyhén szólva irracionálisak. Egy terapeutának ugyanis NEM feladata, hogy kérdezgessen. Az teljesen normális, ha az ülés alatt csak néha nyilvánul meg, az meg, ha rád szólna, kifejezetten szakmai hiba lenne!

Azt írod: SZERINTED simán ítélkezne. Próbáltad? Feltételezésekből indulsz ki, mások fejével akarsz gondolkodni és aszerint viselkedsz, amit te gondolsz. Ezt hívják projekciónak és a terápia egyik feladata, hogy ezeket a projekciókat leépítse, és megtanuld, hogy mások nem úgy gondolkodnak és reagálnak, ahogyan te azt elképzeled.

Én közel három éve járok a terapeutámhoz. Eleinte én is azt hittem, hogy biztos elítélne, aztán kipróbáltam, és nem. Ma már simán káromkodom előtte, meg kellett tanulnom. Sírni is, haragudni is, és még egy csomó mindent. A terápia erről szól! És bizony azt is meg kellett tapasztalnom, hogy ha rizsázok, nem szól rám: én érzem magam kellemetlenül. Úgyhogy felhagytam a rizsázással.

És nincs irányítás, nincsenek kérdések, mégis abszolút hatékony a terápiám, teljesen megváltoztatta az életemet, az önmagamhoz és a világhoz való viszonyomat.

Ha szeretnéd átbeszélni, ami nyomaszt, akkor tedd azt! És ne rizsázz! Magaddal tolsz ki, ez nem a terapeuta hibája!