Hogy ébresszem rá a barátom, hogy üldözési mániája van? Hogyan vigyem orvoshoz? Szerintetek veszély vele élni? Bánthat?

Kevés számomra ez az infó, de azért valamit tudok írni.

Jó, ha van olyan barátunk, aki segít nekünk a nehéz helyzeteinkben. De nem mindegy, hogy ez a barát milyen körülmények között, meddig, hogyan segít.

Ő bevont téged a paranoid gondolatmenetébe, orvoshoz nem akar menni, mert nem tartja magát betegnek.

Te továbbra is azzal "segíted", hogy mellette vagy, próbálkozol laikusan azzal, amivel csak tudsz, pedig ő az "ellenségének" (de ide más szavakat is behelyettesíthetünk) tart téged.

Pont az ellenkező hatását éred el a barátság fenntartásával, a segítésnek, mert a kóros gondolata miatt ő nem érzi jól magát veled, nem érzi magát biztonságban, távolságot akar tartani, kórosan közeledik hozzád is.

Te azt gondolod, biztos így a jó, mert ez a sok éves barátságotok majd "megmentheti" őt, képes vagy kordában tartani a dolgokat, mert esetleg tartozol neki valamivel vagy valamiért érzed, felelős vagy érte vagy függő viselkedést alakítottál ki.

Tudod, maga a pszichiátria szakma, a tudósok, akik ezzel foglalkoznak, a személyzet is sokat küzd ezzel a kórképpel, mert nagyon-nagyon nehéz a segítés ebben az esetben és sokszor nem is sikerül kihozni ezeket az embereket ebből a kóros világukból. A visszaesés pedig óriási magas, mert a betegek zöme nem ismeri el, hogy beteg, így a gyógyszereket sem szedik általában. Igen nagyszámú a kriminális cselekmények elkövetése is.

Te olyan helyzetnek tetted / teszed magad aktív részesévé, amiben egy laikus nemcsak, hogy lelkileg folyamatosan sérül, de ott lebeg körülöttetek a kriminalitás kockázata és Te a "játszma" részese akarsz lenni valamiért mindenáron, még akkor is, ha a másik ezt nem akarja.

Te barátságnak nevezel valamit, ami egyoldalú már és a megmentő, az áldozat szerepvállalásod is felmerül és további kérdéseket vet fel, mennyire vagy egészségesen bevonódó, egészséges személyiségű ebben a kapcsolatban.

Ilyenkor is eszembe szoktak jutni ezek a példák:

Van kényszerbeteg gyerek. 1 órába telik, mire kimozdul a szülővel a lakásból, mert X-szer hozzáér a gázhoz, hogy elzárta-e, X-szer megmossa a kezét, X-szer megnézi, lekapcsolta-e a villanyt, X-szer le kell hajolnia, hogy a cipőfűzője rendben van-e stb.

A szülő ahelyett, hogy megengedné a gyermekének az aktív és intenzív pszichoterápiát, elhatározza, majd ő segít a gyerekének, mert képes rá, hiszen ő a szülője, ő ismeri és szereti is.

Tehát a szülő egyre feszültebb, mert mindig valamiért vissza kell mennie a gyereknek a lakásban és ott mindig elpiszmog X ideig. Hogy tudjanak haladni, a szülő mondja a gyereknek, majd ő visszamegy és megnézi a gázt. A gyerek beleegyezik. A gyereknek újra eszébe jut a villany, hogy biztosan nem kapcsolta le. A szülő visszamegy megnézni. A gyereknek eszébe jut a vízcsap, biztosan nem zárta el. A szülő visszamegy megnézni, hogy a gyerek megnyugodjon. Stb.

Tehát a szülő nem segíti a gyermekét ezekkel a bevonódásokkal, hanem pont, hogy fenntartja a tünetet, betegséget.

A szülő azt gondolja, tökjó, ha ő mindent leellenőriz a gyerek helyett, akkor hamarabb tudnak elindulni a lakásból, tehát a gyerek gyógyul, mert már kevesebbszer ellenőriz a gyereke valamit. Ha így haladnak, akkor a gyerek meggyógyulhat a szülő által -gondolja a szülő.

Ez teljesen téves hozzáállás. A szülő pont nem a gyereke gyógyulásához járul hozzá, hanem a betegsége fenntartásához.

Számtalan ilyen példa van még.

Mondhatod azt, Te lelkiismeretes barát vagy és nem akarod cserben hagyni azt, akit szeretsz.

Teheted ezt is. A saját döntésed.

De hol van ebben a barátod? Olyat teszel, úgy segíted őt, ahogyan az se neki nem jó, se neked nem jó. Te pedig még veszélyben is vagy.

Érdemes tájékozódni, mennyi pl. paranoid személyiségű, diagnózisú ember követ el agressziót, kriminális cselekményt, szavakban, tettekben, mennyi idegen és barát hal meg egy ilyen kóros kapcsolat fenntartása, bevonódása közben.

A barátodnak nem rád van szüksége (most nem), hanem szaksegítségre és nélküled, mivel Te már benne vagy a téveszméjében.

Viszont itt a gyk-n kérdeztél és mi válaszolunk neked.

Lehet, neked fájnak a hozzászólásaink, de kérdeztél és nekünk azok jutottak eszünkben, amik...

Amilyen lehetőségek vannak a távolságtartásodon kívül: a barátod háziorvosának jelezheted a barátod dolgait, de a helyi pszichiátriai gondozóban is tájékoztathatod a szakembereket és ők fognak javaslatot is mondani neked. A szülőkről most nem teszek említést, hiszen írtad, ők nemigazán folynak bele a gyerekük életébe.

Ha meg igazán furcsa, meghökkentő, veszélyes viselkedést látsz, akkor kérdezz rá az ügyeletre, gondozóra, háziorvosra, hogy mit csinálj ebben az esetben. Ők sok esetben kihívják a mentőket rendőrökkel együtt és elviszik az illetőt, jobb esetben - pszichiátriára, rosszabb esetben az IMEI-be, mert gyilkossági kísérlete volt vagy megölt valakit a kóros megnyilvánulása alatt.

A Te döntésed, egészségesen szeretnél élni és nem bevonódni, ezzel segítve jobban a másikat

vagy bevonódva maradsz, de akkor felelős maradsz érte és a következményekért is, mert a jelenléted erősíti a paranoid gondolatmenetét és bármikor elkövethet ellened valami agressziót.

Igen, bánthat, de akár még meg is ölhet, téged is.

Segítsd őt a távolságod tartásával és a szakemberek tájékoztatásával, javaslatot kérve tőlük. Ezt ajánlom.