Szerintetek miért van az hogy mikor egy mély alvásból felkelek és pár másodpercig mitha nem emlékeznék hol vagyok ki vagyok, utánna beugrik minden?

Ez teljesen természetes.

Sőt, egyes vallási hagyomány konkrétan azt tartja, hogy esténként, amikor elalszunk, akkor meghalunk kicsit, a testünk az ágyban marad, a lelkünk viszont felszáll az égbe, és ha reggel felébredünk, akkor az csoda, amiért persze hálát kell adnunk, és éppen úgy, hogy köszönetet mondunk azért, hogy visszatért belénk a lélek, azaz újjáéledtünk. Én is rendszeresen érzem ezt, és ezzel semmi gond nincs, ez tök természetes, viszont értelemszerűen nem egészséges, ugyanis a mély alvási fázisnak nem az egész alvási ciklus végén kéne lenni, hanem a közepén. Ha mindig ugyanakkor feküdnél le és ugyanakkor kelnél, akkor nem lenne ilyen élményed, mert beállna rá a biológiai órád pár hét alatt. Ajánlom amúgy az alvásfázist figyelő ébresztőket, akár telefonos alkalmazás, akár külön ilyen ébresztő (nekem is olyan van), ami pont arra való, hogy ilyen élményed ne legyen, mert hogy arról ugye nem is beszélve, hogy ilyenkor sokkal fáradtabbnak érzed magad, hiszen hirtelen ébredtél/ébresztettek, nem pedig természetesen magadtól. Legalább hat, de inkább hét-nyolc órát kell aludni egy éjszaka megszakítás nélkül. Próbáld ki, hogy mindig ugyanakkor fekszel le és kelsz, lehet akár nagyon hajnali korán is, de ugyanakkor: a szervezeted megjegyzi és automatikusan átáll rá egy idő után.

Update: tán nem igaz, amit tegnap írtam (#3), mert ma is úgy ébredtem, magamtól, hogy te jó ég, hol vagyok, mi ez a hely (a saját ágyam). Persze amint leesett, hogy a lehető legbiztonságosabb helyen, rögtön eszembe jutott a tegnapi okoskodásom itt, hogy akkor tán nem igaz, amit írtam, de igazából nem lehet tudni, mert rájöttem, hogy lehet, h felébresztett valami, csak nem emlékeztem rá...

Szerintem érdekes téma ez, engem legalább is nagyon érdekel az alvás témaköre - én biztos, hogy tovább fogom megfigyelni magam... :)

Ó, ilyen nekem is szokott lenni, sőt, rendszeresen, amikor a kedvesemmel nem egyszerre megyünk aludni vagy kelünk fel reggel, és bár én már ezerszer megmondtam neki, hogy akkor is, ha én alszom, igenis adjon puszit :) és egy csomószor volt már, hogy pl. mondta, hogy lehet, hogy egész éjjel tanulni fog és nem is alszik, én meg mondtam reggel, hogy azt álmodtam, hogy mégis jöttél aludni, és kiderült, hogy nem is álmodtam. Ez már egy csomószor volt.

Szerintem alapból is tök izgalmas az a félálom állapot, amikor az ember ösztönösen viselkedik, gondolkodás és érzelmek nélkül, a lehető legőszintébben, amikor nem is uralja a tudata a reakcióit, és én ezt pl. még ki is szoktam vele használni úgy, hogy bizonyos kérdéseket netán direkt olyankor teszek fel neki, amikor látom, hogy már majdnem teljesen elaludt, mert tudom, hogy így a legőszintébb... :) (ezt ajánlom másnak is, mint óvatos "vallatási" módszert :), bár fontos megjegyeznem hozzá, hogy tudni kell hozzá, hogy az illető pacsirta vagy bagoly típus-e, hiszen pacsirtákat este lehet ilyen állapotban találni, a baglyokat meg pont reggel - kinek mi megy nehezebben, az éjszakázás vagy a korán kelés...)

És ugyanúgy visszafele is igaz ez, ahogy te is írtad: te viszont tudjál róla, hogy ilyenkor kamuzni sem tudsz... ;) Úgyhogy remélhetőleg nem kérdeznek olyat tőled, amire amúgy ébren nem válaszolnál, vagy nem az igazat... :)

Ugyanilyen amúgy az alvajárók esete is, amikor valaki olyan, mintha teljesen felébredt volna, akár még a szeme is nyitva van, meg lehet is vele beszélni, mármint kommunikálni, de közben meg alszik. Apukám pl. így beszélte ki anno anyukájának azt, hogy a tiltása ellenére mégis jár boxolni... :) (vicces-nem vicces... :) Szerintem vicces... :) Ha anya nem engedi, és mégis, az akkora stressz tud lenni egy gyereknek vagy fiatalnak is akár, hogy naná, hogy erről álmodik, aztán még ha beszél is álmában, anyuka meg meghallja, és még kérdezi is, és válaszol is... Na, hát az ciki... :D Vicces, szerintem, bár neki, gondolom, akkor nem volt az...)