Mekkora gond az, hogy nem csajoztam és szexeltem?

Gond az amit te annak fogsz fel.

Ha nem volt igényed erre akkor miért sajnálkozol most? Ha nem igényelted akkor normális hogy nem csináltad. Ha szeretnél már kapcsolatot akkor ismerkedni kell, aztán jön majd vele minden. Tök mindegy hogy hány évesen kezded ezeket. Nem számít. Az számít hogyha vágysz valamire akkor tegyél is érte, ne csak a csodára várj, mert az nem fog jönni.

Vannak, akiknek kidobott élet...

Vannak, akik segítséget mernek és tudnak kérni, ha gondjuk van.

Vannak, akik mernek segítséget kérni pl. pszichológustól az önbizalomhiány kérdésköreiben is és mernek, tudnak változtatni.

Valakik elodázzák az életüket és addig-addig búsulnak bele a helyzetükbe, míg 100 évesek nem lesznek.

Vannak, akik siratják a múltat, depressziósok lesznek, mert valamit nem tudtak / nem állt módjukban megtenni , az életük "értelme" lesz pl. az önsajnálkozás, tétlenség, nem merése megtenni valamiknek stb.

Vannak akik azt mondják: ezt ma befejezem. Segítségre van szükségem. Megtudakolom a lehetőségeimet, majd elmegyek a szakemberhez. Változok, változtatok. A múlt az múlt. Eddig volt. Most a jelenre és jövőre koncentrálok. Eddig tönkre tettem a lelkem / testem a megoldatlan problémám miatt, de ezt mától befejezem és a megoldásokra koncentrálok.

Önsanyargatás, tettrekészség, kidobott élet érzésének "dédelgetése", változtatni merés, hangulati nyomottság..........stb. Melyiket választod? A te életed, de bármelyiket választod, tudd, ezzel befolyásolod a környezetedet is negatívan vagy pozitívan...........

Hány vagy? Mi a gond?

Szerintem egy húsz pár éves srácnál nem gond, ha még tapasztalatlan szexuális téren. Nem gondolom, hogy ez akkor tragédia lenne.

Ha viszont már 30-as, akkor fura, mert ez azt jelenti, hogy tud kapcsolatokat kialakítani. Túl nagy elvárásai vannak, nem tud kompromisszumokat kötni, nem tud másokat elfogadni.

Oké! Akkor ne menjünk ki az utcára, mert elüthet az autó. Ne teremtsünk kapcsolatot, mert konfliktusok lehetnek. Ne is menjünk el segítséget kérni, mert biztosan elutasítanak.... stb.

A tb-s segítséget semmit nem ér? Ezt én nem mondanám, mert ilyen helyen dolgoztam évekig és bizony sok ember élete helyrejött.

Azt viszont tudom, vannak hatékony tb-s helyek és vannak nem hatékony tb-s helyek. Ha én beteg lennék, biztosan addig keresném a lehetőséget, amíg nem találok számomra egy megfelelőt.

Sok tb-s helyet ismerek, ahol nem 2-3 hét a visszahívás és nem csak a gyógyszer van a központban, hanem intenzív, többrétű segítségadás zajlik.

A nyuszika és a róka és a fűnyírós vicc jutott eszembe..... Hátha ismered és érdemes ezen is elgondolkodni.

Ha egy szakember nem hatékony, akkor tessék másikat keresni. Nincs másik, akkor tájékozódj! Nem tudsz tájékozódni, mert nincs információd? Rákérdezhetsz itt a Gyk-n is, mert itt azért ötletek, javaslatok is elhangoznak.

Ha elvesztegetett időnek érzel valamit, az már régen nem jó. Ha ezt érzed, fejezd ki annak, akivel beszélsz. Honnan is tudná akár a szakember is, ha nem osztod meg vele az érzéseidet, ellenvéleményedet, kérdéseidet, kétkedéseidet, akármit?

A levelekre én sem nagyon szoktam már válaszolni. Mindenkinek elmondom, ne írjanak, mert csak ritkán számíthatnak visszajelzésre. Amióta 50-70 - sok oldalas időnként- levelem érkezett naponta, azóta rájöttem, nem akarom a saját életemet tönkretenni, mert egész nap nem csinálok mást, csak levelekre válaszolok. Így maradt a személyes beszélgetések, ami az én lelkemnek/testemnek is teljesen elfogadható és a klienseknek is.

Ne levelet írj. Kérj segítséget. Nincs? Kérdezz rá, hová mehetsz. Nem jó a szakember, mondd el neki? Nem érti meg? Keress másikat. Vagy feladhatod az életed......vagy / és maradhatsz a boldogtalanságodban, ítélkezésekben...

A Te életed, szeretnél-e változtatni, jobb - minőségi életet vagy maradsz az ítélkezéseknél, megmagyarázásoknál, téves elképzeléseknél,

"Így nehéz bárkit is találni. "....ha feladod a hathatós segítség megtalálását és az elképzeléseidhez igazodsz.

Neked is van esélyed a jobb életre, még 30 évesen is, de ehhez fontos feladni a gondolkodási hibákat és fontos lépéseket tenni és véleményt merni alkotni a szakember felé, ha nem érzed őt hatékonynak!

Szia!

Nekem már volt egy barátom, párkapcsolat, de szexig nem jutottunk el. Még korainak tartottam, mert nem éreztem azt, hogy annyira komoly, elmélyült lett volna a kapcsolatunk. Vele közös megegyezéssel elváltak útjaink.

Én a munkába menekültem. Azóta nincs senkim.

30+

Itt válaszolok és nem privátban!

Az állami helyeken a pszichológusok, pszichiáterek sajna döntő többsége nem, vagy nem annyira hatékony a terápiákban. Ez hosszú évek szakmai tapasztalata. Sokan kiégnek, kiégtek. Mivel nincsenek megfizetve, ezért nem érdekeltek, hogy a lehető leghatékonyabban segítsenek, de sajna többen lusták is vagy leginkább gyógyszerközpontúak. Könnyebb gyógyszert adni, mert akkor a beteggel nem vagy kevesebbet kell foglalkozni. A betegek meg elhiszik, a gyógyszer a legjobb választás, mert ezt beszélik beléjük. A betegeknek is könnyebb bevenni ebből-abból X szemet, mint eljárni több alkalmas terápiára. Meg könnyű elhinni az orvosnak, hogy lelki probléma leghatékonyabb terápiája a kémiai szerek szedése, egy kb.10 perces beszélgetéssel kombinálva, aztán a beteg menjen vissza egy hónap múlva újabb receptért és 10 percért. Ezzel csak betegeket "gyárt" a rendszer, nem gyógyultakat.

Természetesen vannak olyan kórképek, amelyekben szükséges a gyógyszer, de korántsem annyi betegségben / állapotban, mint ahogy azt a szakemberek mondják. A gyógyszercégeknek is meg kell élniük. Kőkemény üzlet van a háttérben. Ki szívja meg? Egyértelműen a betegek.

A mai állami pszichológiai / pszichiátriai segítség javarészt egy nagy vicc. Nem véletlenül hagytam én is ott az állami helyet, mert nem személyre szabott terápiák voltak, hanem futószalagos gyógyítás, betegségben tartás (ez előnyös az intézménynek, de ebbe most nem megyek bele, mert hosszabb téma lenne).

Tudom, egy lelki problémával küzdő embernek ebben az állami rendszerben nem könnyű megtalálni a hathatós segítséget.

De! A mai napig is vannak azért jó szakemberek, akik még gyógyítani szeretnének és a lehető legtöbb segítséget adják a kliensnek addig, amíg a teljes felépülése bekövetkezik, meg esetleg utána is. Ezeket a szakembereket ajánlások alapján lehet felkeresni vagy addig keresnek a kliensek, amíg nem találnak rá a számukra megfelelő szakemberre.

Kedves kérdező! Nem ismerek ott senkit, ahol Te laksz. Viszont ott több lehetőséged is van. A keresésbe energiát fontos belefektetned! Nem tudsz mást tenni! Vagyis tudsz: kiakadsz, feladod stb. és akkor valószínűleg tényleg nem történik változás az életedben. Tudod, aki nem lottózik, az nem is nyerhet...

Ez a szakmai ág ilyen. A betegnek kel kijárnia, hogy jó kezelést kapjon. Ez felháborító, aggasztó, de sajna ez a rendszer ilyen.

Ott ahol élsz, érdemes felhívni a pszichológiai tanszéket vagy szociális munkás képzést és megérdeklődni, betegnek lehet-e jelentkezni, hogy a végzős pszichológus vagy az a szociális munkás, aki mentálhigiénikus képzésen vesz részt, kezelhessen. A tapasztalat az, minél fiatalabb egy segítő, annál nagyobb a lelkesedése, türelme, segítőkészsége.

Ott helyben felhívod a pszichiátriai klinikát (kórházat) is és megkérdezed az egyéni és csoportos lehetőségeidet. Igen, csoportos lehetőséget is. Óriási ereje szokott lenni ezeknek és időnként jobb az egyéni terápiákhoz képest.

A pszichiátriai klinikán ne felejtsd el megérdeklődni, van-e nappali kórházas részleg vagy olyan ambulancia, ahová te is mehetsz. Itt is dolgozhatnak nagyon jó szakemberek.

A pszichiátriai gondozóban jártál, nem volt jó, tehát ez kiesik.

Egy klinikán belül számtalan lehetőség van, de a számodra megfelelő terapeutát keresned kell és nem érdemes feladni. Ha a 8. sem sikerül, majd a következő már jó lehet neked...

Sok sikert, szerencsét is a mielőbbi gyógyulásodhoz.