Mi a bajom? Kérem! Ti mire gondoltok, mi lehet ez?

Az a probléma, hogy alapból rohadt szorongós vagyok, pánik beteg voltam, és OCD-s is... Talán most durvább, OCD-m utoljára 13 évesen volt kb másfél évig, aztán következett a szorongás, fóbiák és pánik. A gyerekkoromat nem írom szét, csak annyi, hogy bántalmaztak (és anyám érdekes szellem/természetfeletti szertartásokra vitt engem!). Nagyon féltem, mert mindenki az ún energiákkal foglalkozott, meg a vonzással stbstb. Most 20 évesen az van velem, hogy félek bármilyen negatív dologra gondolni, elképzelni, nézni, hallgatni, érzékelni, mert megijedek. És addig kell gondolnom hirtelen valami szépre, ameddig nem érzem úgy, hogy már jó, már elég. Pl ha hirtelen egy balesetre gondolok, akkor gyorsan muszáj elképzelnem, hogy minden a megszokott és nincs semmi baj...sajnls ez gyakran 15x-re sikerül, és néha kínzom is magam, hogy nagyon rövid intervallum alatt kell valami szépre gondolnom, mert ha nem, akkor gondolhatok arra, hogy semmi baj, baj lesz, mert nem gondoltam át ezt addig, ameddig nem fogtam meg a kilincset, ameddig nem mentem el az ablakot kinyitni...elég durva, tudom. Aztán gyakran félek a szörnyektol, azt hiszem, hogy befolyással lehetnek rám, pedig nem léteznek, de mintha elhinném! Ekkor is muszáj valami normalisra gondolnom, vagy feldolgozni, vagy többször rituálézni egy dolgon ameddig nem érzem jónak. Nem értem, miért félek. Kérlek segítsetek. Tudom, hogy nem léteznek ilyen baromságok, de mégis elhiszem, ez kegyetlen, mert félek, hogy valami rossz fog történni pl a mesefigúra kijön a tv-bol és elvisz a saját világába, a tudatom korlátozott lesz, megbabonáznak, stb. Nekem ez durvább mint egy sima OCD. Mi lehet ez???