Miért van bennem ez a pszichés gát?

Nem tudok olyan órára járni, ahol a diákot felszólítják, kérdezik, a diákok oldanak meg feladatokat. Ez az egyetemen a nyelvi kuruzsokat érinti, és 3 évet csúsztam csak azért, mert az egyik ilyen nyelvi kurzust nem tudtam befejezni egymást követő években. Persze ez a gát csak akkor van bennem, ha valamiért kihagytam egy órát és nem sikerült bepótolnom az aktuális órára. Mások ugy mennek a kurzusra, hogy nem fordtják le a házifeladatnak feladott szöveget, nem tanulják meg a szavakat és gond nélkül beülnek, nem törődve azzal hogy felszólíthatják őket. Én erre nem vagyok képes, és mint mondtam olyan mértékig fajult ez a dolog, hogy már nem egy olyan nyelvi kurzusom volt, amit 3. alkalommal veszek fel (mert valami mindig közbejön szorgalmi időszak közben, ami miatt 1-2 órát ki kell hagynom). Nagyon szeretnék olyan lenni, mint azok, akik nem törődnek ezzel. Tudom, hogy csak másfél óra, hogy a többieket nemigen érdekli, hogy tudom e a kérdésre a választ vagy sem, de engem elönt a hideg verejték, ha csak arra gondolok, hogy felszolit a tanár és nem tudok válaszolni. Lehet ezzel kezdeni valamit? Egyáltalán mitől vagyok ilyen gátlásos (csak) ezen a téren?