Hol a határ a rendes félelem és a fóbiás félelem (szorongásos félelem) között?

A fóbia elviselhetetlen szorongást jelent. Az enyhébb a "rendes félelem".

Fóbia az, amikor pl. nem tudsz átkelni egyedül egy hídon, már a híd látványára is elönt a verejték. Normáls félelem az, amikor átmész ugyan a hídon egyedül, de nem vagy nyugodt, amíg át nem érsz a másik oldalra.

Szerintem, ha már fél, miközben átmegy a hídon, az nem normális.

A betegségtől való félelem (rettegés) is szerintem akkor túlzás, ha gyakran gondolsz rá, gyakran gondolkozol rajta, azon agyalsz, hogy vannak-e tüneteid, ha minden kis jelet ennek tulajdonítasz, és ez egy folyamatos szorongást okoz. Ha orvoshoz is jársz vele, és minden negatív eredmény ellenére te akkor is azt gondolod, hogy beteg vagy. Ez gyakorlatilag a hipochondria.

Szerintem ez nem normális dolog. Nem tudom, mennyire súlyos, ezt te éled meg, mindenesetre érdemes lenne citromfű teával próbálkozni, vagy hasonló természetes dolgokkal, ha nem nagyfokú a szorongás, ezek segítenek (vagy Valeriana, Sedacur Forte, orbáncfű tartalmú gyógyszerek, ilyesmi).

Én amúgy azt mondom, az ilyen szorongásnál az segíthet, ha logikusan végiggondolod, beteg lehetsz-e. Nem azt mondom, hogy egyik pillanatról a másikra megkönnyebülsz, de ha sokszor logikusan végiggondolod, mi minden szól a betegség ellen, csökkenhet a szorongás, mert a dolog hatásmechanizmusa ugyanaz, mint amikor elhiszed, hogy beteg vagy (csak persze pozitív előjellel).