Van itt olyan akinek közeli hozzátartozója alkohol-betegségben szenved/szenvedett? Hogyan éltétek ezt meg, hogyan lehet segíteni?

apukam alkoholista volt egesz eletemben. 6 evesen elvaltak anyumek, o osszekeveredett egy alkesz novel (nem jartak,csak baratok voltak), vele volt az ideje nagy reszeben. hozzank volt, hogy nem is jott hetekig.

2x is ki volt tiltva a lakasunkbol, mert rengetegszer jott oda hozzank reszegen penzt kerni es balhezni. nem tudtuk elkuldeni, a nagymamam es anyukam nyomtak ki az ajton. utana nem johetett fel hozzank jo ideig.

a sajat gyerekei elol vitte el a penzt anyumtol (nem tudom minek adott neki, gondolom sajnalta), hogy el tudja vinni ahhoz a baratnojehez, es el tudjak inni. gyerektartast 0 forintot fizetett egesz eletemben. nem egyszer mondott nekunk olyanokat, hogy adjunk neki penzt, mert tartozik valakinek, aki hogyha nem fizet szettori kezet labat. ja, es a vonatallomasra is lejartak koldulni, olyanokat mondott, hogy eheznek a gyerekei, es ezert ker penzt.

otthagyta a bejelentett munkajat, elment feketen dolgozni, ahol elvileg 5ezret keres egy nap (kemeny fizikai munka),de haverokkal dolgozik, van, hogy rengeteg ideig nem kap penzt. a nagypapammal lakik egy nagy, ketto generacios 6 szobas hazban (felul alul kulon konyha, furdo stb), mert a nagypapam egesz eleteben kemenyen dolgozott, es felepitette ezt a hazat. viszont apam teljesen tonkretette az o emeletet, rohad minden, koszos, ocsmany az egesz. bent cigizik, soha az eletben nem fog kiszellozni az a buz onnan fentrol.

a papa penzet viszi, ha neki eppen nincs.

viszont az elmult evekben rengeteget javult a helyzet, mert az a no elkoltozott kulfoldre. most mar masik helyen is dolgozik, valahonnan mindig van penze. viszont en idiota kb 16 eves korom ota tamogattam anyagilag (14 eves koromban elkoltoztunk kulfoldre anyukammal) amikor eppen talalkoztunk, minden alkalommal bevasaroltam neki es hagytam ott neki 5-15ezer forintot.

amikor terhes lettem, es hazautaztam latogatoba, akkor sem keszult semmivel az elso unokajanak (aki meg meg sem szuletett). az aposomek vettek orrszivo porszivot, 3 az egyben babakocsit, ruhakat. anya 140ezres babaagyat, ruhakat, mindent kb. apa meg a turkalobol nem volt kepes hozni egy 100 forintos kisrucit, csak hogy mutasson valamifele torodest, vagy akarmit. nem kell nekem tole 100ezres babaagy vagy babakocsi, eleg lett volna egy sza.ros eloke, ha mar en annyit torodtem vele es annyit tamogattam, es ennyi mindent megbocsajtottam neki.

dehat nem. ez van. :)

Nálunk nem volt sikertörténet. Apukám 10 év alkoholizmus után halt meg májkárosodásban.

Hogy hogyan lehet túlélni? Sajnos nem tudok jó tanácsot adni. Erősnek kell lenni, függetleníteni kell magad a problémáktól. Hogy erre te milyen módszert találsz, az tőled függ. Van akinek ez segít, van akinek más.

Az én apukám nem volt agresszív, nem bántott minket soha, a betegsége előtt egy nagyon értelmes, értékes és szeretnivaló ember volt, ezért talán még nehezebb volt az egész folyamat. Mindent megtettünk, hogy lebeszéljük az ivásról, de sajnos nem használt semmi. Nekem is volt, amikor lelkiismeret furdalást éreztem, de aztán eljött az a pillanat, amikor beláttam, hogy nem tehetek semmit, ha ő nem akar változtatni.

Nem kell őt magára hagynod, de magadat sem okolhatod olyan dolog miatt, amin nem tudsz változtatni.

Segítheted, támogathatod, de valahogy tisztáznod kell magadban azt, hogy van egy határ, ami után már nem a te felelősséged.

Nekem talán annyiból volt "könnyebb", hogy én egy nagyon racionális alkat vagyok, ezért még az ilyen közeli érintettség ellenére is tisztán láttam a helyzetet. Neked, hacsak nem vagy te is ilyen racionális, talán az segít, ha barátaiddal vagy más rokonoddal tudsz ezekről a dolgokról beszélni, mert egy kívülálló sokszor tisztábban látja a helyzetet és segíthet abban, hogy egy egészséges távolságtartást alakíts ki a szituációval kapcsolatban.

Nagyon sok kitartást és erőt kívánok.

Nekem is emiatt halt meg apukám. Azt tudom mondani, segíts ameddig az neked nem túl megterhelő. Próbáld meg rábeszélni elvonóra, esetleg pszichológus mert emögött többnyire van valami mentális dolog is. Éreztesd vele hogy segítesz neki, meg ott leszel, csak akarjon ő is javulni.

Ha meg nem akar semmin javulni... Akármennyire is rossz, de hagyni kell, aki nem kér a segítségből, azon nem is lehet. Ugyanúgy tönkreteszi magát, csak még végig is nézed, és még rosszabb lesz neked. Persze lehet én látom kicsit sötéten, mert nálunk nem lehetett segíteni ha ott voltunk ha nem, embere válogatja. De ha nagyon rossz, nem szabad hagyni hogy téged is tönkre tegyen