Mit történik velem?

Mostanában mindig szomorú, elkeseredett vagyok, néha, egyszer-egyszer még visszatér a régi boldogságom, de már az sem olyan igazán felhőtlen és csak rövid ideig tart. Nem vagyok megelégedve semmivel, állandóan azt érzem, hogy kudarcot vallottam, elbuktam (megint) és ilyenkor egy megmagyarázhatatla érzés kerít hatalmába. Mintha belülről őrölne fel, marná szét a lelkemet és mindez borzasztóan fáj. Nagyon aggódom az iskolai teljesítményem miatt (reálisan nézve abszolút nincs rá okom, legalábbis mindenki ezt mondja), rettegek a jövőtől, kilátástalannak látom. Ez sosem szűnik meg, annyira rágörcsölök, hogy sokszor levegőt sem kapok, éjszaka alig jön álom a szememre, mert nagyon félek a holnaptól. Napjában többször folytogatnak a könnyeim, ekkor üresnek érzem magam, vagy elképesztően fáj. Nem egyszer tettem kárt magamban, azt hiszem azért, mert ha megvágom magam, nem érzem az elviselhetetlen belső kínt, csak egyszerűen kikapcsol az agyam, nem érzékelem az idő múlását, megszűnik létezni minden amitől szabadulni akarok. Az öngyilkosságon is agyalok, nem tudom kiverni a fejemből, persze nem lennék képes megtenni, de néha, amikor tényleg úgy érzem nincs tovább elfog a vágy, hogy felvágjam az ereimet. Nem magamat akarom megölni, hanem a fájdalmat, a kínt. Vissza akarom kapni az időt amikor a tanulás a hobbim volt (mostmár komolyabb erőfeszítésbe kerűl rávennem magam, ennek ellenére mindig kívülről tudom, az anyagot), amikor szerettem élni, nem rettegtem ennyire mindentől, az elalvás nem jelentett gondot és élveztem az ételek ízét. Igen, mostanság órákat vergődöm az ágyamban mire elalszom, valószínüleg ez is tesz egy lapáttal arra, hogy folyton kimerűltnek érzem magam, nincs kedvem semmihez, fürdenem is csak erölködéssel sikerül. Az ennivalóra rá sem bírok nézni,undorítónak tartom az összeset egytől egyig, de amúgy sem vagyok éhes. Nem értem magamat, nem értem miért érzek így amikor az agyam logikai része tudja, hogy milyen szerencsés vagyok, megvan mindenem, szivacs agyam, szerető családom, de akkor mégis miért? Miért szenvedek így? Miért akarok elmenekülni, akár a halálba is? Segítsetek, kérlek, mert mostmár igazán nem tudom mi tévő legyek.

13/L