A depresszióval együtt jár az állandó, kábulatszerű alvás?

Pszichiáter diagnosztizálta nálam, szedtem gyógyszert is, de már abbahagytam (nem az ő tanácsára, hanem magamtól. Nem akartam függni tőle). Állandóan aludni akarok. Természetellenesen sokat. Nem úgy, mint egy egészséges ember, hogy jó pihentetően kialszom magam, aztán belevetem magam az új napba. Hanem alszom éjjel, délelőtt, délután. Igazából nem is alszom sokszor, csak ledőlök és fantáziálok. Hagyom, hogy az agytekervényeim szabadon járjanak, miközben a testem nem csinál semmit. Zenékre gondolok, filmekre, nekem ez valamiféle mentális kikapcsolódás. Csak fél napok elmennek vele, és fáradtabban ébredek, mint mikor lefeküdtem. Menekülök a valóság elől. Olyan ez nekem, mint valami drog. Ennek valami élettani oka van?