Sulis kiközösítésből eredő poszttraumás betegségből sikerült már kigyógyulnia valakinek?
Szóval iszonyú sokat bántottak, mert gyengébb voltam sokkal, mint az átlag, és a szüleimre sem számíthattam igazából nehéz róla beszélni és nem is akarok, nem akarom még csak gondolati szinten sem újraélni.
Rosszabb napom van, akkor egy bolti eladóhoz nem merek hozzászólni. Kortárs lányoknak köszönni nem merek, ígyhát kapcsolatom sem sok van velük. Képtelen vagyok akár egy ismerős szemébe is nézni. Felnőttet akkor sem tudok tegezni, hogyha azt mondják, inkább úgy csavarom a mondanivalóm, hogy semleges legyen, de hogy azt mondjam, hogy te vagy neked, esetleg szia az ki van zárva. Rendszeres alvászavarok, akár reggel 5ig is simán forgolódok ha úgy van. A legkisebb elismerés nekem olyan, mintha karácsony lenne.
Nem vagyok már kisgyerek 21 leszek, és kezd már nagyon kellemetlen lenni, hogy még ma is olyan dolgokon pörög az agyam amik általános és középiskolában történtek velem.
válasza: válasza:Megpróbáltál már olyat például, hogy csak szimplán elkezded leírni az ezzel kapcsolatos érzéseid, maximálisan őszintén egy papírra? És addig írsz, ameddig ki nem fogynak, bele nem fáradsz?
A te korodban én is rengeteg múltbéli sérelmet tartogattam magamban, próbáltam ignorálni őket, elnyomni magamban, de csak rosszabb lett a helyzetem. Emlékszem, hogy nem 1 A4-es spirálfüzetet írtam tele az érzéseimmel, ez volt az első lépés, hogy a káoszt kiadjam, kiírjam magamból. Fizikai szinten egy boxzsák, fahasogatás és egyéb olyan sportok, melyeknél "kiadhatod a cirkuszt" szintén segítenek.
Rengeteg elfojtott feszültség lehet benned, amiket bár nem akarsz újraélni, mégis elengedhetetlen a felszínre hozásuk ahhoz, hogy megszabadulj tőlük. Menj el pszichológushoz, ha Budapesti vagy, akkor a Geszvein Erikát tudom ajánlani, a te korodban én hozzá mentem és sokat segített az érzéseimmel kapcsolatban. Ő egy olyan pszichológus, aki olyan szeretetet tud adni az embereknek a szaktudása mellé, ami gyógyító erejű.
Még annyit tudok tanácsolni, hogy ha őszinte mersz lenni saját magaddal szemben, az már fél siker. Nem mondom, hogy nem lesz fájdalmas, én emlékszem, hogy nagyon rosszul voltam amikor szembe kellett néznem a valódi érzéseimmel, de utána meg is könnyebbültem, megtanultam önfeledten nevetni, bátrabban kommunikálni emberekkel, stb...
Te is megérdemled, hogy ne cipeld ezeket a terheket egy életen át.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!