Hogyan fogadjam el, hogy nem lehetek olyan mint a többi ember? Az ilyent hogyan szokás elfogadni?

A testi adottságaim megvannak az élethez, viszont szociálisan teljesen le vagyok maradva a korosztályomhoz képest, konkrétan a nullán vagyok. Nem vagyok olyan humoros, vidám, nyitott, laza és átlagos mint a többi ember, hanem bőven átlagon aluli, egy nagy senki vagyok mások szemében. Nemcsak lazán beszélgetni nem tudok (pl. mert semmi közös témám nincs senkivel szinte, nem vagyok jártas olyan dolgokban amikkel foglalkoznak mások, konkrétan semmiben se vagyok jártas), de az alap kommunikáció is nehezemre esik mert nehezen értik amit mondok.

De itt most a kérdés szempontjából a lényeg az, hogy hogyan lehet elfogadni hogy nem lehetek olyan mint a többi ember? Mert nagyon nem bírok már így élni, szeretnék átlagos lenni de nem lehetek, hanem csak ilyen senki