Hogy fogok tudni lenyugodni?

Nagyon sok trauma és megrázkódtatás történt velem az elmúlt 3 hónapban. Még mindig nagyon bennem vannak és emiatt egyáltalán nem tudom csinálni a napi tevékenységeimet, úgy érzem megőrülök, hogy ennyire visszatérnek a dolgok.

Röviden az történt, hogy volt egy súlyos magnézium hiányom, amitől nagyon sokszor rosszul lettem és majdnem kórházba kerültem. Persze alapból nagyon rosszul éltem meg a stresszhelyzeteket, ez is rásegíthetett a rosszullétekhez. Majd következett egy szokásos őszi gyomor vírus, ami annyira eldurvult, hogy a végén már zöld hasmenésem lett és abba kellett hagynom az egyetemet, mert azt hittem, hogy súlyos. Ez újabb traumaként ért és még rosszabbodott az állapotom. Meg akartam gyógyulni minél előbb, de a stressz csak fokozódott, mivel minden orvos más betegséget diagnosztizált nálam. Egyiknél sima gyomorhurut, a másiknál vastagbél gyulladás, a harmadiknál májproblémák voltak az okok. A negyedik meg el akart kezdeni gócot kutatni, ez után egy hatodik orvos azt mondta, hogy felszívódási zavar. Teljesen összezavartak. Belekezdtem egy gluténmentes diétába, ami némiképpen javulást hozott, csak amikor kezdtem megnyugodni, hogy ez a gond, a barátnőm bejelentette, hogy szakít velem. Ettől meg még jobban megbolondultam, bepánikoltam, felmentem hozzá, hogy legalább őt ne veszítsem el, ehelyett ő is belém rúgott még egyet személyesen. Annyira szét stresszeltem magam, hogy sigmabél gyulladásom lett és majdnem kórházba kötöttem ki mert egy falatot se tudtam megenni. Izzadtam és remegtem csak egész nap annyira kikészültem. Aztán adtak egykis nyugtatót és SSRI-t, ami reményt jelentett, hogy nincs veszve minden, mivel az SSRI-től kicsit abnormális jókedvem lett, újra beindult az emésztésem és nem kerültem kórházba hála isten. Viszont azzal, hogy most élek, nem találom a világom, a helyem, folyton csak ez az időszak jut eszembe, hogy ki mit gondol most rólam, én mit gondoljak magamról, hogy mi bajom van vagy volt, mit kéne csinálnom, mitől tudnék megnyugodni. Csak egy nagy zűrzavar van a helyembe és óriási düh.

Tudnátok tanácsokat adni? Normális, hogy így érzem most magam?