Az alábbi okok vezethetnek oda, hogy egy gyerekből
mentálisan súlyos beteg (esetleg öngyilkosságot
fontolgató) "felnőtt" legyen?
Figyelt kérdés
Engem gyerekkoromban túlféltettek, megoldottak helyettem mindent, mindent megtehettem következmények nélkül. Miután betöltöttem a 18-at, ez akkor sem változott. Ezért úgy érzem egy önállótlan, mindenre alkalmatlan "felnőtt" vagyok. Már elmúltam 30, de nem dönthetek semmiben, a családtagjaim minden lépésembe beleszólnak, úgy kezelnek, mint egy gyereket. Elköltözni nincs lehetőségem, munkám nincs, nem járok társaságba, teljesen be vagyok fordulva, semmihez nincs kedvem. Felelős ezért szerintetek a családom?
2015. dec. 16. 11:59
1/9 anonim válasza:
A gyerekkorodért felelős lehet a családod, de a felnőttkorodi tehetetlenségedért már inkább te vagy a felelős. Nem lehet egy életen át a saját életképtelenségünket rájuk kenni.
2015. dec. 16. 12:04
Hasznos számodra ez a válasz?
2/9 anonim válasza:
Nem. Ez a te hibád. Bár ha mentálisan súlyosan beteg vagy, akkor inkább ez lehet az ok a saját tehetetlenséged mögött. Az én férjem helyett is mindent megcsináltak a szülei, őt is túlféltették, hát nagyon hamar le is lépett otthonról és önálló életet kezdett. Az nem normális, hogy te ezt 30 évesen hagyod.
2015. dec. 16. 12:10
Hasznos számodra ez a válasz?
3/9 anonim válasza:
Ennyire nem. Hogy mentálisan súlyos beteg vagy-e, azt azért nem hiszem, de a problémáid alapvetően a saját személyiségedből fakadnak, aminek a szüleid adtak még egy lökést.
Keress fel pszichológust.
30 éves korodban már magad vagy felelős magadért.
2015. dec. 16. 12:16
Hasznos számodra ez a válasz?
4/9 anonim válasza:
Nézd a jó oldalát, legalább szerető családod van! Vannak emberek akik ezért össze tennék a kezüket!
Amúgy kis lépésekben önállósodj, vállalj magadra házi munkát. szerezz barátot, próbálj állást találni szépen lassan! A szülők sem élnek örökké!
2015. dec. 16. 13:03
Hasznos számodra ez a válasz?
5/9 A kérdező kommentje:
Az utolsó hozzászólónak teljesen igazat adok! Az első lépésen túl vagyok, de ez nem olyan egyszerű. Teljesen döntésképtelennek és életképtelennek érzem magam, csak sodródom az árral, azt csinálom, amit mondanak, nincs egy önálló gondolatom, mint egy gép, úgy működöm. Teljesen reménytelennek és kilátástalannak látom a helyzetem, úgy érzem, ebből már nincs kiút. Nem tudom, mi lenne a jó megoldás. Mondjuk ha öngyilkos lennék, egy teherrel kevesebb lenne a családomon, de ha meg megteszem, abba lehet, hogy anyu belehalna. Pedig lassan nem látok más kiutat... Amúgy tényleg örülnöm kéne, hogy van 3 ember az életemben, akire feltétel nélkül számíthatok, csak az a baj, hogy én már semminek nem tudok örülni. Nulla önbizalom, nulla életkedv és életöröm...
2015. dec. 17. 09:19
6/9 anonim válasza:
Sok hasonlóság van benned és bennem.
2015. dec. 17. 18:31
Hasznos számodra ez a válasz?
7/9 anonim válasza:
Igen, nagyon sokat tehetnek róla a szüleid, de utánuk valószínűleg te is felelős vagy. Egyébként ez tök jó, szerintem ne keress állást. Én egész nap sportolnék, döglenék a tv és a számítógép előtt, néha pedig eljárkálnék társaságokba. Ez hogy tetszene? Írj nyugodtan, ha van kedved. 22f egyetemista
2015. dec. 17. 23:34
Hasznos számodra ez a válasz?
8/9 A kérdező kommentje:
Kedves 7-es! Tudod, szeretnék annyi idős lenni, mint te! Megbántam, hogy mikor annyi idős voltam, nem akartam változtatni a helyzetemen. Abban az időszakomban még kényelmes volt nekem ez az élet, mostmár teher. Igaz, akkor még jóval "aktívabb" életet éltem, mint most, de nem szakadtam meg akkor sem. Utálom magam és amivé lettem!
Mindezek ellenére, amiket itt leírtam, elég sok emberen segítettem eddigi életemben és sokáig én támogattam a legjobban a szüleimet. Ez most sajnos megfordult, most engem kell támogatni. Nem akartam, hogy így legyen.
2015. dec. 19. 12:08
9/9 anonim válasza:
Lépj ki minél hamarabb a komfortzónádból! Ha igazán változtatni szeretnél, ahhoz igen is szakember segítségére van szükséged. Keress egy szimpatikus pszichológust mielőbb! Nem szabad tovább hagynod, hogy a családod meghatározza minden cselekedeted. Most már te is tudod, ez nem visz előre, sőt inkább csak visszatart. Gondolkodj el azon, hogy ki vagy tulajdonképpen és kivé akarsz válni. Írd le egy papírra a pozitív és negatív tulajdonságaid. Lásd magad reálisan. Tűzz ki először apró majd egyre nagyobb célokat. Minden nap tegyél valamit az önállóságodért. Kezdetben főzz, moss, takaríts. Aztán keress állást és amint találsz a többi (ismerkedés, barátokra lelés, munka utáni programok a kollégákkal) már jön magától. Nem szabad félned a változástól. Sok sikert és kitartást! Képes vagy rá! Csupán hinned kell magadban!
A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik. Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!
válasza:
válasza: