Miért esik nehezemre a tanulás és koncentráció felnőtt létemre?

22 éves vagyok, egyetemre járok, igazság szerint már be kellett volna fejeznem, de csúsztam, nem csak az én hanyagságom miatt, de sokszor tényleg megszívattak minket a vizsgákkal és volt amire rengeteget készültem úgy sem lett meg. Azonban most egyre inkább nem érdekel, nem tudok erre koncentrálni sajnos. pedig enm bántam meg a szakot amit választottam, vannak is terveim is vele, meg más tervek is.

De amikor oda jutok, hogy meg kéne írni egy beadandót, egyszerűen alig jutok valamire, gondolkozom, hogy hogy kezdjek hozzá, elkalandozik a figyelmem, kb két percet foglalkozok vele érdemben, főleg ha nem megy könnyen. Nagyon gyűlölöm magam ilyenkor, mikor halogatom a dolgokat, és nem is értem ezt az egészet, mert mindig is érdekelt, hogy jól tanuljak és jó jegyeim legyenek, de az utóbbi időben belefáradtam vagy valami ilyesmi :( . Néha mintogyha az agyam egyzsreűen tiltakozna, és nem fog fel semmit amit olvasok, pedig tudatom magamban hogy fontos ez. Tudom, hogy nagyrészt akaraterő kérdése, szerintem az is hozzájárul, hogy dolgozok, gyakran 12 óránál többet is, és fáradt leszek. Csak ez az egész egy éve kezdődött, de akkor még nem dolgoztam ennyit. Sok nehéz dolgon mentem keresztül, kis korom óta szorongok és nagyon negatív emlékek kötnek az iskolához. Gyakran van úgy, hogy az egész napom elmegy azzal, hogy bezárkózom és elmerülök a gondolataimban, aminek úgy is rossz vége lesz. Az időmet sosem tudom emiatt beosztani. Sokszor ok nélkül is nagyon félek valamitől, de nem tudom megmondani, és teljesen lebénulok, ilyenkor van hogy nem tudok bemenni az órára mert sok ember van ott és pánik fog el. Pedig itt egyetemen már nem bántanak, mint általános és középsuliban. Ezekről itthon nem merek beszélni, mert apukám szerint nem létezik pánikolás, meg tanulási nehézség csak gyenge akarat. Mit tehetnék? Hogyan kerüljek közelebb egy olyan énemhez, aki lelkes, és megtesz mindent azért hogy sikeres legyen.