Ha nem kapok segítséget és magam sem tudom megoldani mi legyen?

"Furcsa és sajnálatos módon mások nem kell tudatosan megdolgozni azért az önbizalomért amivel a hétköznapjaikat élik.."

Nem értem, miért furcsállsz másokat, vagy miért hasonlítgatod magad velük?:) Ilyen lelki gondjaid vannak, nem tudhatjuk miért, ez van!:) Nagyon sok, különféle problémájú ember kérdezgethetné azt, hogy mások miért nem küszködnek az ő problémájával.

Talán gondolj arra, hogy biztosan másoknak is vannak olyanok, amik neked nincsenek (és nem föltétlenül csak a leghátrányosabbaknak), de olyan is van, hogy akit irigylek önbizalmáért, azok is olyan gondokkal bírkoznak, amiben nekem előnyősebb a helyzetem.

Az egyetlen tanácsom, hogy fogadd el a helyzeted, és kezz valamit azzal, ami van. Az önbizalomhiányt szerintem nem kell föltétlenül pszichologussal, vallással, vagy bármi "agykontroll" félékkel, sem szemek kinyításával helyrehozni, főképp inkább azzal, hogy cselekszel valamit! Akárhogy! Nem úgy képzelem el ezt, hogy elbújva egy sarokban probálom helyrerakni az önbizalmam, és akkor onnantól egy tökéletes élet vár rám, nem. Onnantól alakul ki, amikor szembenézek a problémákkal, nem leszek elsőre magabiztos, csak utána, amikor túl vagyok rajta!

Nem úgy kell felfogni, hogy előre tökéletesnek kellene éreznem magam ahhoz, hogy tökéletes legyen, hanem a kételyeimmel együtt indulok el, és csak utána nyerhetek bizonyosságot, nem magától jön. Az lehet, hogy kell egy löket is a kezdetekbe, de a lényeg, hogy akarat kell elsősorban, nem önbizalom:) Legalábbis sok olyan ismerősöm van, aki nem egészen bízik magában, mégis teszi a dolgát.

pl. egy súlyemelő nem azért emel fel száz kilókat, mert előre kigondolta, hogy ez neki menni fog, hanem azért(is) mert előtte gyakorolta, mivel természetesen nem sikerül semmi elsőre.

Sokan így képzelik az önbizalmat, hogy minden első megfutamodásra kellene jó legyen, és nem pedig arról szól, hogy tanulunk a hibákból.

Szia. Ha gondolod írj rám. Ugyan pszichológus nem vagyok, de talán a pozitív hozzáállásom nem üti annyira az önbizalomhiányodat. Jóval fiatalabb vagyok ugyan, de mindig szívesen beszélek pszichológiával kapcsolatban, és szeretek motiválni másokat. Egy barátnőmet is én húztam ki a "csávából", mostanra már jó az önértékelése.

Álmokat pedig mindig találhatsz. Ne nagy célokkal kezdj, ha sikert akarsz elérni. Az apró, szinte hétköznapi dolgokat is értékeld át. Írd meg a bakancslistádat, és szép sorjában kezd el kihúzgálni, amit elértél. Elég olyanokkal kezdeni, mint például szerezni egy új barátot, vagy kipróbálni és legalább egy hónapig betartani egy edzéstervet. Ez nem végzettségtől, vagy észtől függ. Ha akarod a változást, akkor ezek mindenképpen menni fognak.