Nem bírom elfogadni a helyzetemet, mi lenne a megoldás?

Valószínűleg már depresszióban is szenvedek 21 évesen, de nem tudom elfogadni aki vagyok.

Jelenleg egyetemen tanulok, mondhatni jó tanuló vagyok, 4-5 jegyeim vannak, persze ez nem kizáró ok, hogy ne lennék hülye, de nem vagyok.

Régen sokat sportoltam, versenyszerűen, azonban az egyetem mellett nem megy és le kellett mondanom róla.

Diákmunkát csinálok, ha van erőm (mert muszáj) és egy nagy bankban dolgozom, névjegykártyát is kaptam már.

Viszont nem tudom értékelni, amim van vagy elértem az életben, mindig több kell és sokszor másokkal foglalkozom, hogy neki mi mindenük van, mert beleszületek a jóba.

Nincs sok pénzem sajnos, bár ez relatív, de nagyon meggondolom, mire költök.

Nincs barátnőm, és nem is tudok összeszedni, mintha eleve képtelen lenék ilyesmire. Ezt a legnehezebb elfogadnom.

Sajnos senkinek sem tetszettem életem során, hiába próbálkoztam, nem kaptam esélyt. Nincsenek fogyatékosságaim, vagy nagyobb szépséghibáim. Persze, nem is vagyok olyan szép, gondolom.

Úgy érzem, hogy a "legszebb éveim" borzalmasak és nem igazán találok örömet magamnak. Nem is emlékszem, hogy mikor volta utoljára vidám, minden napom sz@r.

Hogyan legyek jó kedvű? Hogyan változtassak?