Kezdőoldal » Egészség » Mentális egészség » Depresszios vagyok, segitsegre...

Depresszios vagyok, segitsegre van szuksegem! Mit tegyek?

Figyelt kérdés

Az a helyzet, hogy több mint 3 éve depresszióban szenedek.Az utóbbi időkben egyre többet gondolok arra,hogy mi van ha soha nem gyogyulok meg,és így kell leélnem az életem?

Nagyon-nagyon sok rossz dolog történt velem! Rossz gyerekkorom is volt. Egyedül érzem magam. Utàlom az életem. Utàlok mindent ami velem kapcsolatos.. Nem szeretek emberek között lenni. Nem szeretek iskolàban lenni. Minden nap magànyosan, egyedül ülök az iskolapadban varva hogy délutan 3 óra legyen, es hazamehessek sírni. Minden nap sírok,minden este.. Nincs egyetlen baràtnőm se.. Van baràtom,akinek nagyon sok mindent köszönhetek! Ő az, aki tartotta bennem eddig a lelket, nagyon szeretem. Egy éve vagyok vele.. Csak ebben is a rosszat làtom. Messze lakik tőlem. Tàvkapcsolat..

Rajta kívül senki nem tudja hogy rosszul vagyok. A szüleim sem.. Iskolàban mindíg szomorkodom,ha hazaérek mindig hamis mosoly ül az arcomon hogy a szüleim ne lássàk hogy valami nincs rendben. Pontosabban.. Hogy semmi nincs rendben. 3 éve vagdosom magam, igy próbàlom nyugtatni magam. Mostanàban ez se nagyon segít.. Ugy érzem, szakemberre van szükségem, de nem szeretném hogy a szüleim tudomàst vegyenek a depressziómról.. Fél éve túlestem az első sikeretlen öngyilkossàgi kisérletemen.. Utàna megfogadtam hogy többet nem próbàlom újra.. De valahogy mindig bennem van a tudat hogy meg kéne ölnöm magam.

Egy jó ideje kövérnek làtom magam.két honapja azt csinàltam hogy csak almàt ettem és vízet ittam, hogy fogyjak.. De rosszul lettem napközben sokszor. Újra elkezdtem enni, féltem hogy a végen kórhàzba kerülok

Màra màr az a rögeszme van bennem hogy nem eszek, hogy kórhazba kerüljek, hogy végre felfigyeljenek ram.. Szeretnem, hogy foglalkozzanak velem, de mégse szeretnek a szüleimnek csalódàst okozni. De mindez a tanulmànyi eredmenyeimen is meglàtszik.. Tudom, hogy képes lennek többre, de egyszerűen annyira letört vagyok hogy képtelen vagyok figyelni óràkon, és délutànonkent tanulni.

Nem làtom értelmet az életemnek. Segítségre van szükségem!!

Mégis mit tegyek?

16/L.


2015. nov. 14. 16:16
 1/7 anonim ***** válasza:
A végleges megoldást a pszichiátriai keresés jelenthetné, ahhoz viszont sajnos a szüleidnek tudomást kéne szereznie a dologról. Mondjuk simán lehetséges, hogy a szüleid jól viselnék a dolgot, szóval ez is egy lehetőség. Ha úgy gondolod, hogy ennek nem lenne jó vége, beszélj iskolapszichológussal, ha van, ő tud javaslatokat tenni esetleg, hogy hogyan kezeld a dolgot (jó esetben akár segíthet teljesen megoldani is, ez egyénfüggő), és emellett őt köti a titoktartási kötelezettsége is. Ha sikerül elérned a 18 éves kort, onnantól kezdve Hawaii van, mert titokban, TB-alapon mehetsz pszichiáterhez szülői beleegyezés nélkül. Sajnos ez távol van, de fel a fejjel - az biztos, hogy nem kell így leélned az egész életed!
2015. nov. 14. 16:27
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/7 A kérdező kommentje:

Olyan nehez ez.. Tudom hogy segitsegre van szuksegem, megse merek kerni.. 'Jol jarnak' mert az iskolapszichologus a Foldrajz tanarom, es vele jo a viszonyom, csak valahogy nem mernek odamenni hozza..

(Koszonom a valaszt)

2015. nov. 14. 17:42
 3/7 anonim ***** válasza:

Szívesen. Az érdekes, hogy az iskolapszichológusod a tanáraid egyike, ilyenről még nem hallottam. Nem is tartom szerencsésnek, pont azért, mert sokszor könnyebb egy olyan emberrel beszélni, akivel tudod, hogy amúgy nem kell máskor összetalálkoznod egyéb dolgok miatt. Viszont ha jóban vagy vele, az tök jó, mert már tudod, hogy valószínűleg megértő lesz.


Nyugodtan menj oda hozzá, beszélj vele. Szerintem pont örülne neki ő is, ha valamiben tudna segíteni. Képletesen szólva, a saját depressziód mondatja veled, hogy "hagyd a francba, ne próbálj segítséget kérni" - ne hallgass rá! :)

2015. nov. 14. 17:52
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/7 anonim ***** válasza:

Ajánlom figyelmedbe Elizabeth Wurtzel: Prozac ország c. könyvét, egy depressziós fiatal önéletírása. Valószínű te is ilyen depressziós alkat vagy. Nem kell így leélni az életed.

Durva depresszió esetén gyógyszeres kezelést is meg lehet próbálni, annál a lánynál is ez járt sikerrel. Viszont ezt ilyen fiatalon nem ajánlatos.

A depresszió olyan probléma, ami szellemi úton kezelhető véglegesen, ha az ember hozzáállást vált.


Jungtól idézek:

(Gondolatok a szenvedésről és a gyógyításról):


„Életük delén, azaz 35 éven felül túli pácienseim közt egyetlen egy sincs, akinek végső problémája ne a vallásos lelkiség volna. Végső soron mindegyik abba betegszik bele, hogy elvesztette azt, amit eleven vallások mindenkor megadta híveiknek, s egyikük sem gyógyult meg igazán, aki nem nyerte vissza vallásos lelkületét, aminek természetesen semmi köze felekezethez vagy egyházi hovatartozáshoz.”


„Osztom azt a meggyőződést is, hogy az igazi vallásosság a legjobb gyógyszer minden lelki szenvedésre.”


"A vallás a lélek el- és felismerése, és egyszersmind a lélek lényegének megnyilatkozása és megnyilvánulása. - A nagy összefüggés elvesztése a legfőbb neurotizáló tényező."


Nekem személy szerint a keresztény hit segít, 30 évesen ismertem fel egy fontos aspektusát, ti. hogy létezik gondviselés. Onnantól kezdve 180 fokot változott a hozzáállásom az élethez és a nehézségekhez. Én szorongó alkat vagyok, szedek is rá egyelőre gyógyszert, de emellett nehéz pillanataimban mindig segítségül hívom Istent, hogy legyen jelen velem ilyenkor. S ez bevált.

-----------

Nem szabad játszadozni az öngyilkossággal, kísérletezni sem. Egy életre tönkrevághatod magad. A kezeidet is tönkreteheted, vagy gyógyszerezés esetén a vesédet stb.

Egy öngyilkosságot elkövetett fiatal tapasztalata:

Tamara Laroux Shot Herself, & Went to Hell, Then to Heaven and BACK!!

https://www.youtube.com/watch?v=HGQDkCi-OIY

2015. nov. 14. 19:54
Hasznos számodra ez a válasz?
 5/7 A kérdező kommentje:

Eltelt egy kisido :). Koszonom az utolsonak amit irt.


A helyzet az, hogy nem hiszek abban hogy barmi is segitenek rajtam. Apam tegnap az utcan megutott. Anyam ma leorditotta a fejem, elmondta milyen egy utolso vagyok, takarodjal el.. Stb :) apam tegnap mondta hogy.ott az utcan megol. Szoval ja:) minden csak rosszabb lett. Rajottem, hogy a szuleimtol szarmazik az amit erzek. Nem szeretnek, nem foglalkoznak velem. Egyedul erzem magam. Nem pszichologus kell nekem... Nekem mar booven a pszichiatrian kene bent fekudnom.

Mert ez ami velem tortenik.. Minden nap sirok, szenvedek.

Es senki nem figyel ram, mindig azt kapom hogy gyerek vagyok.

Mellettuk mar ugy gondolkozom mint egy felnott :) eleg volt amit lattam.

Mindig feketeben vagyok.

Ezert is bantanak.

Ma is mondtak h nekem kell valtoztatnom..nyilvan nekem. Apam az utcan olyan.pofont adott hogy ma is erzem. Es nem ez volt az elso!!!!!

De nekem kell valtoztatnom es valtoznom???

2016. júl. 24. 14:19
 6/7 A kérdező kommentje:
Vegul kigyogyultam ebbol:’) boldog vagyok hogy elhetek, nagyon sokszor vannak melypontok, de legalabb annyi orom van az eletben mint amennyi banat. Az utobbit egyszeruen felre kell tenni es a jo dolgoknak kell orulni. Nekem van 3 es feleve a leheto legjobb kapcsolatom egy tokeletes fiuval akit azota is nagyon szeretek, van onbizalmam es tudom hogy sokan szeretnek. Olyan jo erzes hogy ujra boldog vagyok ennyi ev utan :).
2018. júl. 6. 18:17
 7/7 anonim ***** válasza:
Szia, #4-es vagyok, örülök, hogy jóra fordult az életed! És már tudod, hogy van az életben rossz is, jó is. A lényeg, hogy sose add fel, ahogy Jézus mondja: ne aggodalmaskodjatok a holnap dolgai miatt, elég minden napnak a maga baja. Ajánlom a Zsoltárok könyvét olvasni.
2018. júl. 7. 18:29
Hasznos számodra ez a válasz?

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!