Mi lehet a bajom, ha egyszerűen félek emberek közé menni és emiatt félek munkába állni?

Kérj segítséget a szüleidtől, tanáraidtól.

Nekem is ilyen problémám van. Bár valószínűleg kevésbé súlyos/jobban kezelem. Mindig visszahúzódó voltam, de áltsuliban csesztetések miatt súlyosbodott. Gimiben már kezdtem jobban lenni... de nem volt az igazi. Nem mertem egyedül felmenni a teremhez sem. igazából egyedül buszozni is alig, de kénytelen voltam. Utána egyetemen jobb volt, mert le se tojtak általában, már nem voltak kérdezz felelekes órák. Meg hozzászoktam hogy napról napra odajárok. Aztán kötelező szakmai gyakorlat megint kb rémálom. Azt is végül megszoktam. Sokat segít ha nem egyedül csinálsz dolgokat. Aztán már egyedül is megy, mert nem idegen a környezet, meg megismered a munkatársakat is. Onnantól ők se idegenek. Most munkát keresek. Nem könnyű. :) de a túléléshez kell, úgyhogy lenyeled és megszokod. Ha úgy érzed nem bírod tovább sírj. Mármint nem feltétlen nyilvánosan, de segít. Ha pedig úgy érzed nem változik sehova az érzés akkor tényleg kérj segítséget, mert egyedül nem tudod megoldani. Lehet szüleid nem fogják komolyan venni először. Sokak számára idegen ismeretlen beképzelt "betegség", meg rád fogják, hogy csak kényeskedsz. Ez ne keserítsen el, csak próbáld elmagyarázni. Vagy keress magadnak orvost. Még valami: semmiképp se zárkózz be. Ha kel barátokkal ismerőssel akárkivel szervezz valamit, mert minél hosszabb ideig vagy bezárkózva nem mész sehová annál kínzóbb lesz, amikor kell. Mert kelleni fog, nem lehet örökre egy házban élni.