Teljesen leépülök, mit tegyek?

Az állatvédő egyesület szerintem jó ötlet.

Amit az iskoláról írsz, azon nem csodálkozom, nekem is nagyon elegem volt már utolsó évben.

Szia, szinte rossz volt olvasni ezt a mérhetetlen önsajnálkozást, ami belőled árad és hidd el, hogy ezt sugárzod a környezeted felé is.

Szerintem neked fogalmad sincs, milyen szerencsés vagy, hogy gimnáziumba járhatsz, megvan mindened és az a legnagyobb gondod, hogy utálsz tanulni.

Ez most papolásnak fog hatni, de hidd el, hogy idősebb és tapasztaltabbként jót szeretnék neked: most tanulj, amíg megteheted és otthon laksz, mert amikor már reggeltől estig gürizel az éhbérért és este 8-kor esel haza, már úgysem lesz erőd hozzá, hiába is akarnál. A gimnáziummal túl sokra nem mész, szakmát is kéne választanod, próbálj meg azokra a tantárgyakra rákoncentrálni és belemélyedni, ami érdekel. Nekem nagyon úgy tűnik, hogy egyszerűen nincsen, aki mutassa neked a helyes utat, nem tudsz mit kezdeni magaddal, pedig pont abban a korban vagy, amikor minden kéne, hogy érdekeljen.

Rengeteg csalódás fog még érni az életben és sokkal durvábbak, minthogy egy lány visszautasít, erre is fel kéne készüljél, mert már az nagyon gáz, hogy az öngyilkosság megfordul a fejedben ilyen "apróságok" miatt. Az a baj, hogy a szülők nagyrésze egyszerűen nem tanítja meg a gyereküket veszíteni, nem tanítja meg azt, hogy nem mindenben ők a legjobbak, teljesen eltorzult képet kap a gyerek önmagáról, mert a szülő mindig agyon dícséri, mindenben ő a legjobb, legügyesebb. Csak amikor közösségbe kerül, akkor kapja a pofonokat, mert rájön, hogy hoppá, nálam ezerszer jobbak is vannak ám.

Egy visszautasítástól azért nem kéne mindjárt hátat fordítani az udvarlásnak, láss tovább kicsit az orrodnál, tanulj meg normálisan ismerkedni, barátkozni és akkor nem lesz gond. Mint ahogy neked sem tetszik akárki, te sem tetszhetsz minden lánynak, de ez így normális. A külső az egy dolog, az első pár találkozásnál döntő, de utána úgyis az egyéniség fontos.

Céltalanul nagyon rossz élni felnőttként is, biztos te is sok befásult, életunt felnőttet ismersz.

Mindig kell, hogy legyen valami célod, elérhető célod, ha az sikerült, akkor jöhet a következő. Most találd ki, hogy mi az, ami érdekel, ami foglalkoztat, amit szeretnél csinálni és arra koncentrálj rá, tanulj, olvass utána, akár sulin kívül is járj el olyan helyekre, ahol tovább okosodhatsz és találkozhatsz hasonló érdeklődésű fiatalokkal. Nem fog semmi az öledbe hullani, az csak a mesékben van, mindenért keményen meg kell dolgozni. Kutyákkal akarsz foglalkozni? Nem elég az, hogy megsimogatod őket és szereted, ismerned kell a természetüket, a falka szokásait, a felépítésüket, mindent.

Ne hagyd el magad, a legnagyobb időpazarlás lenne. Hidd el, ha elkezdesz valamin nagyon dolgozni, a többi jön magától, de egy búskomor, semmittevő, céltalan sráctól menekülnek az emberek.

És az állatvédő egyesület majd eltart szerinted? Tisztában vagy te a megélhetés költségeivel (pláne külföldön)?

Mi lenne veled, ha 8 órában dolgoznál, mint mindenki más?

Igenis erőltesd meg magad, kezdj valamit az életeddel, mert az öngyi gondolatokra meg az állatvédelemre nem sokat lehet alapozni. Férfi vagy, egy napon el kell tartanod egy családot - higgy nekem, sokkal könnyebb lesz, ha most nem rinyálsz, hanem tanulsz.