Mitől van, hogy gyilkolni akarok? Űrt érzek magamban és csak a gyilkolás töltené ki az ürt. Nem vagyok elmebeteg csak tényleg szar érzés.

Ne haragudj, de te szóltál be nagyon csúnyán, és ítéltél anélkül, hogy tisztában lennél a dolgokkal.

Senki sem tökéletes. Sem a kérdést feltevő, sem te, sem én. Van, aki elgondolkozik rajta, és megpróbál rajta változtatni, és van aki csak más hibáit veszi észre, és nem akar előrelépni.

Amúgy a primitív voltod milyenségét nincs jogomban megítélni, és nem is feladatom, de azért néha tényleg gondolkozz. Azzal, hogy valaki megtisztel azzal, hogy elmondja a gondolataid, nem feltétlen helyes az a reakció, amit produkáltál.

Az ember sok dologból áll össze, és akármilyen furcsának véled, kellenek bele ilyen érzések is. Ha valaki túl önzetlen, mindent elvesznek tőle, és ha valakiből hiányzik az érzés, hogy visszaüssön, azt csak bántani fogják. A fontos az, hogy milyen arányban vannak meg a pozitív vagy a negatív érzések, és az, hogy különbséget tudj tenni jó és rossz között. És mindamellett szükséges a megértés, az elfogadás.

Az emberi kommunikációhoz pedig szükséges az, hogy embernek tekintsük a másikat, és az sem árt, ha tudsz helyesen írni :)

A küzdősportokat kimondottan ajánlják a lelki egyensúly megőrzéséhez, érdekes, hogy Neked nem segítenek e téren – bár láttam már mást is, akin szintén nem, bár rajta nem gondolatok, hanem erőszakos tettek formájában jött ki, holott a küzdősport filozófiájának része lenne a sportszerűtlen erőszak féken tartása. A gyermekkori bántalmazásaidat lehet, tényleg segítene feldolgozni egy jó pszichológus.

Szerintem meg kellene tanulnod elfogadóbbnak lenni a mássággal szemben, ez nagyban segítene Rajtad. A társadalom épp attól érdekes, hogy nem vagyunk egyformák. Pl. attól, hogy vannak homoszexuális emberek, Te nem leszel kevésbé heteroszexuális, és ők nem Veled akarnak erőszakoskodni, hanem a hasonló irányultságúak között keresnek társat. A homoszexualitás nem veszélyes a társadalomra nézve, mert senkit nem lehet csak úgy homoszexuálissá tenni, ha nem volt benne amúgy is hajlam. (Másrészt, mi lenne, ha valaki kitalálná, hogy a küzdősportot űzők undorítóak, tiltsuk be a küzdősportot, aki továbbra is űzi, zárjuk börtönbe, stb. – Ha a társadalom egyszer elkezd bármilyen másságot kivetni magából, akkor csak idő kérdése, hogy Te is veszélybe kerülj, mert ha a társadalom elutasít egyfajta másságot, annál több az esély, hogy aztán még több fajta mássággal tegye ugyanezt.) A mértéktelen alkoholizmus már valóban probléma, de az alkoholistákon segíteni kell, és nem kivetni őket a társadalomból.

Ha nem tetszik a világ, amiben élsz, nem sokra mégy pl. a politikán való dühöngéssel, inkább próbálj tenni valamit, hogy jobb legyen legalább a körülötted levő világ. Ha az indulataidat tettekbe szublimálod, mindjárt jobb lesz. Nem kell mindjárt világmegváltó dolgokra gondolni, de valahol elkezdheted közvetíteni az értékeidet – ha már felülvizsgáltad őket. A tudásod gyarapítása éppen annyira lehet konstruktív, amennyire most destruktívnak érzed.

Ez is hosszú lett, de remélem, adtam pár hasznos szempontot. Üdv:

Hypathia

Én is sokszor gondoltam/gondolok arra, hogy gyilkolni szeretnék. Ha nem félnék tőle, hogy utána mi lesz velem sajnos biztos megtettem volna már:(

Egészen kicsi voltam, óvodás, mikor legelőször a halálát kívántam egy ismerősömnek, és komolyan is gondoltam.

Persze megvannak az okai, hogy miért gondoltam ilyenekre.

Nekem csak az segít, hogy van néhány ember akik tudom, hogy szeretnek és én is szeretem őket.

Szerintem az a legjobb ilyen helyzetben, ha vannak barátaink, akikkel meg lehet beszélni a gondjainkat.