Mitől van, hogy gyilkolni akarok? Űrt érzek magamban és csak a gyilkolás töltené ki az ürt. Nem vagyok elmebeteg csak tényleg szar érzés.

Egyetértek azzal, hogy a felgyülemlett harag, netán keserűség, frusztráció okozza ezt az érzést. Néha egyébként a dühből kifolyólag sok emberre rátör, de általában nem komolyan, és nem is hatalmasodik el. Az sem mindegy, hogy általános ez az érzés, vagy egy konkrét személyre irányul. Bár a kérdéd a dolog erőssége mindkét esetben, illetve hogy mennyire zavar a hétköznapokban, munkában, tanulásban, társasági életben.

Ha úgy érzed, a Te esetedben súlyosabb dologról van szó, (pl. úgy érzed, közelítenél a tettlegességhez, és/vagy megszállottság-jelleggel jelentkeznek és nem hagynak békén e gondolatok), tényleg fordulj egy pszichológushoz, aki majd segít Neked. Elmehetsz a helyi pszichiátriai gondozóba (tudom, hogy szarul hangzik, de pl. az SZTK-k mellett ilyen helyeken dolgoznak pszichológusok, sokan járnak oda, akik nem idegbetegek) - háziorvosod is fel tud világosítani, hova fordulhatsz.

Ha viszont "csak" levezetetlen dühről van szó, ajánlom az eddigi válaszadók javaslatai mellett a dinamikus, kemény zenék hallgatását - persze most nem akarom, hogy azt higgyék az idelátogató emberek, mindenki, aki kemény zenét hallgat, gyilkolni akar :) főleg hogy a kemény zenéknek is vannak klasszikus hangszerekkel kevert szép változatai, emlyek nem felelnek meg a sztereotípiáknak - de én a Te estedben a sztereotipikus kemény zenét ajánlom, ami hörög/üvölt, zúz, stb. És lehet, sokan furcsának fogják találni, amit most mondok, de a hentelős horror filmeket (slesher horror) és a sorozatgyilkos-filmeket szintén javaslom. CSak nehogy ötleteket meríts belőlük :D:D:D Paradox módon ezeknek sokszor van olyan hatásuk, hogy a feszültséget levezetik. Eleve maga a filmnézés eltereli a gondolataidat. Persze nézheted e filmeket társaságban is - a társaság, barátok egyébként nagyon fontosak ahhoz, hoyg az ember ne "kattanjon be".

Üdv

Hypathia

Szia!

Találj valami olyan dolgot, ahol kiélheted. Pl. küzdősport, szgepes jatek, futás, box, bármi

Sajnos én az ellenkező véglet vagyok, képtelen lennék bárkit is bántani, amit ki is használnak. Szerintem abból az erzesbol, ami teged neha elborit, az termeszetes egy bizonyos mértékig (szerintem az a termeszetellenes, hogy bennem nincs, igy nem vagyok "életképes"), csak az kell, hogy sose haladjon meg egy bizonyos mértéket.

Esetleg gondold végig, hogy mi volt, vagy mik voltak, amik kiváltották ezt az érzést, és miért.

utolsó válaszadónak: utolsó előtti valaszadó vagyok. a kérdezőben megnyilvánulások alapján több pozitív érzés van, mint benned, már megbocsáss. Fogalmad sincs miről beszélsz.

a kérdezőnek: tökéletesen megértelek, azt hiszem simán top háromban lennék a kinek volt a legszarabb gyerekkora, vagy kit vertek legtöbbet gyerekkorában versenyen.

És az emberi massza, hát lássuk be, olyan, amilyen (főleg itt magyarorszagon, ez mar sajnos magyar mentalias lett).

Ugyanazt látom, tapasztalom, érzem amit te, én igazából nem tudok gyűlölni, de valami végtelen szomorúság és magány az, ami elborít, ha végiggondolom. Nem oldja mega keserűség, sem a gyűlölet, és nem tudom azt mondani, hogy legyél optimista, mert akkor elmúlik, mert nem fog. Csak akkor múlna el, ha olyan agy nelkuli zombi lennel, mint sokan, de azt igy latatlanban sem akarom.

Az űrt egy barát, egy társ tudja csökkenteni némileg, meg a tudat, hogy nem te vagy az egyeduli, akit zavarnak ezek a dolgok.

Elnézést ha érthetetlen voltam.