Lehet a depresszió miatt?

Az utóbbi időben,talán középiskola óta.. Már érzem,hogy nem vagyok a régi,mindenki változik, én is..ezzel talán még nem is lenne baj. Csak sokszor hiányolom azt a régi életet a gyerekkort,ami olyan jó volt és jobb volt minden. Jelenleg 21 éves vagyok.

Ilyenkor igaz az,hogy idővel minden rosszabb lesz. Az ember utólag látja a dolgokat. De már alakulóban vagyok,hogy jobb életem legyen tettem is már érte,de valahogy ez is olyan időszakos dolog,azember addig örül amíg új valami,aztan annyiramar nem foglakozik azzal a dolggal. Most meg mindig van valami,amin idegeskedni kell. Régen ez sem volt. Kiegyensúlyozott életem volt. Most nem az.. Kívülről úgy látszik,hogy minden jó,mert így akarom ,de belül nem így van,ha akarom,ha nem!

Régebben jó volt,ami jo volt.. Most meg nem,mindenből a drágább kell, én magamnak egy átlagon felüli életet biztosítok, rengeteg pénzt felélve,sokszor olyanra,hogy az nem is igaz egynap elköltök X összeget,amit mondjuk más 2 hét alatt és nap végén azt sem tudom mire költöttem,mert nincs látszata. Sokan azt gondolják,hogy gazdag családom van,mert ez rí le rólam.. Közben egy normál,ahol meg van minden,de ezalatt nem a luxus dolgokat értem.

" minél rosszabbul állsz,annál jobban kell kinézned" van ez a mondás.. Valahol igaz is.. Múltkor az Andrassy úti Armani üzletben hagytam csak 96 000Ft- ot egy farmert meg eg pólót vettem. Másnak ez egy havi fizetésevagy ennyi sem..

Sokszor úgy érzem,hogy sírnék,de nem tudok,mert az elmult pár évben annyira megerősödtem,hogy csak vissza vágni tudok,de nagyon keményen.

Vagy ilyen egyszerű dolgokon érzékenyülök el,hogy pl a mamám a dédunokájának az unokahugomnak vett játékokat,vagy egyszerűen élnek normál körülmények között. Vagy hogy a gyerek szét pakol. Vagy más hasonló dolgokon.

Máskor meg szigorú vagyok és a pénz érdekel,hogy jó lenne gazdagságban élni,olyan lányt találni aki hibátlan kívül belül, ezért sem találok magamnak párt,mert túl nagy az igényem ezen a téren is. Idén január 1-én azt mondták nekem ,hogy soha nem leszek boldog,ha nem adok lejebb az igényeimből.

Sokszor úgy érzem 21 évesen lekéstem sok mindenről ,de aztán látom,hogy sokan mondjuk 30 éveskorára vagy később éri azt el,amit mondjuk én 21 évesen akarok.. ( pl mondjuk egy cégvezető.. 21 évesen még nem igen hallottam arról h valaki az lenne,inkább 40 évesen)

Félek a magánytól,hogy úgy halokmeg,hogy kb már vártam és nem éltem vagy egyedül maradok. Sokszor akkor is érzem ,amikor egyedül vagyok pl a szobámba..de ha azt nézem tegnap előtt korcsolyázni voltunk,tegnap kávézni,beszélgetni,de miután újra itthon vagyok,olyan.mintha nem lettek volna ezek.

Nem olyan az életem,mint ma egy kiegyensúlyozott 21 évesenek.én ezt látom..azok meg azt,hogy én gazdag meg luxus körülménxek között élek,mert így láttatom.

Nem tudommit tehetnék,folxamatosan próbálokmegváltozni,de ugy érzem,hgy én most így a jelenlegi dolgokhozviszonyítva kb akkor érezném talán jól magam ha kb Vajna Timi életem lehetne ( hirtelen jott pénz,nagy ház,jó kocsi, ) aztan talán csak egy ideig lenne jó.. A nagy utálat nem kellene meg ilyenek.. Bár most is szokszor kivívom,néha tudatosan,hogy aztán ha úgy van eltapossam, aztán hirtelen úgy érzem összetörök utána pedig az,hogy nem adom fel,ha balhé kell megkapják.