Nincs bátorságom a halálhoz, de élni se akarok mit tegyek? 16F

Nem tudom mi lehet a konkrét problémád, de leírom az én kis történetemet. 16-18 évesen én is elég sokszor gondoltam öngyilkosságra, nem találtam a helyem családi háttér se volt rendben, és elég sokat szorongtam meg még szorongok is, és rengeteg emberben csalódtam, nem tudtam kiben bízhatok és kiben nem. Ezért magamba fordultam, és elég sokszor lejátszottam fejben, hogy hogyan viszem véghez az életem kioltását. Pszichiáterhez is jártam, ami szart se ért, teli tömött gyógyszerekkel amiktől bezombultam, és az öngyilkosságra való késztetés csak erősödött. Aztán leálltam a xanaxal. 19hez közeledve diagnosztizáltak nálam egy gyógyíthatatlan betegséget, ami segített átértékelni az egész életem. Megtanultam a pozitív kis dolgokat is észrevenni az életben, próbálom minden napból kihozni a legjobbat, és ennek a betegségnek köszönhetően megismerkedtem elég sok új emberrel akik hasonló cipőben járnak mint én. Másnak teher ez, én örülők neki, mert ha nem alakul ki nálam, akkor már lehet 3-4 méterrel a föld alatt feküdnék.

A lényeg, keress valami hobbit, és azzal kapcsolatos közösséget, vagy kösd le magad valamivel, amivel eltudod terelni a figyelmedet a negatívgondolatokról. Meg próbáld észre venni az életben a kis pozitív dolgokat is.

Mivel nincs hozzá bátorságod, ezért ez a lehetőség felejtős. :) Ne is gondolj rá többet! Az nem fog előbbre vinni, ha minden egyes akadálynál megnyugtatod magadat, hogy "mindegy, akkor öngyi leszek". Nem!!! Nincs ilyen opció.

Keress más megoldást! Ha most nincs jó életed, akkor tegyél meg mindent annak érdekében, hogy 10 év múlva már ne így érezz. Mert 10 év múlva is élni fogsz, és azt fogod gondolni, hogy "mindegy egyes perc, amit azzal töltöttem, hogy magamat sajnálgattam, elvesztegetett idő volt". Inkább olvass, tanulj, sportolj!

De most komolyan, mi a probléma?

Szia! Mindig van remény a gyógyulásra, én legalábbis így gondolom. Ha eldobnád magadtól az életet, az esélyt sem adod meg magadnak a változásra. Sok kérdést tettél fel a legutóbb magadott linkedben, mindegyikre külön-külön, lehet válasz. Kérdés, mennyi önbizalmad van, lett.. voltak-e csalódásaid, dícsértek-e, bátorítottak-e eleget a szüleid, voltak-e akár kisebb sikereid? Ezek mind a kérdéseidhez kapcsolódó kérdések. Ha negatívak a válaszaid, hidd el akkor is lehet változtatni rajtuk, megvan a módja! Keresd meg miben vagy tehetséges, biztos vagyok benne, hogy van valami! És máris meglesz a sikerélmény, az öröm, az életkedv!

A remegés akármitől is lehet. Akár fizikai is, megfelelően táplálkozol, alszol eleget, kávé, vagy valami szer? És persze lelki is lehet, de ez tényleg nagy falat..

Amúgy én is hajlottam tizenévesen depresszióra, Cure-os voltam stb, de aztán 17-évesen úgy döntöttem, hinni fogok Istenben, Jézusban és nem bántam meg. Most 40 éves 2 gyerekes anyuka vagyok, és mondhatom, a Gondviselés végig velem volt a 23 év alatt. Itt olvasgathatsz érdekes dolgokat sokféle kérdésben: [link]

Szerintem még pajzsmirigy betegség is állhat a háttérben, de akár vitaminhiány is. Főleg, ha úgy érzed, hogy nem voltál mindig ilyen.

Természetesen foglalkozni kell ezzel a problémával, és fontos, hogy kilábalj belőle, de amíg tart, inkább a játék meg a felesleges dolgok helyett olvass könyveket. Ha már úgyis otthon vagy, legalább töltsd hasznosan az időt, később profitálhatsz belőle.