Meg akarok halni, de nincs hozzá bátorságom. Mit tegyek?

Szerintem meg ne másokra gondolj, mert vagy olyan értékes, hogy ne másokért élj.

Egy szakítás nagyon nehéz, de fogd fel úgy, hogy megtanulod ezt is, megerősödsz tőle. Másrészt gondolj bele: értékes lehet úgy az élet, ha véletlenszerű, tőled független dolgokon múlik? Nem: attól lesz értékes, amit Te adsz bele.

Minden rajtad kívüli dolgot bármikor elveszíthetsz, kivéve magadat. Ez nem jelenti, hogy előbbiek értéktelenek lennének, sőt, ezeken keresztül tudsz kiteljesedni, de nem teheted egészében az élet értelmét és értékét függővé külső, véletlenszerű dolgoktól, mint amilyen a szerelem, karrier, pénz, hogy tudsz-e gyereket szülni vagy bármi.

Nem ő akkor az igazi, lesz még valaki akivel ténleg működni fog, és nem lesz vége.. csak megkell várni.

Velemis volt egyébként ilyen, szakítás után még 1 évig is szerettem..aztán megismerkedtem mással.És szinte egyik napról a másikra elmúlt az a nagy szenvedés :) Gondolj bele hogy mennyi minden vár még rád

Én értem, hogy a szerelem az egyik legfontosabb dolog az életben, na de azért nem az egyetlen dolog. Az embernek jó esetben van családja, vannak barátai, tanulmányai vagy munkahelye, amiből a legjobbat hozhatja ki.

Nem azért, mintha a "vénséges tündérkeresztanyád" lennék, de azért 20 évesen még elég sok időd van - bízzunk benne. Időd arra, hogy megtaláld a párod, aki majd boldoggá tesz és nyilvánvalóan nem az utóbbi partnered volt az, aki miatt ennyire szenvedsz. Adj magadnak még legalább kétszer ennyi időt, hogy feldolgozd, elfogadd és továbblépj. Egy ideig tedd félre a párkeresést és koncentrálj más dolgokra (pl. amiket már fentebb említettem), gyűjts azokból erőt és szedd össze magad, hogy a végén egy önálló, talpraesett, független nő legyél aki nem szorul másra. Idővel találkozol valakivel, akinek te leszel a nagy Ő.

27/N

szia,

először is felejtsd el az öngyilkosságot:)

ha gondolod írj üzenetet, hátha tudunk segíteni egymásnak..

egy kapcsolatom után én 2 évig "szenvedtem", de inkább nem itt részletezném

nem gondolod, hogy amit írsz, az paradoxon?

azt állítod, meg akarsz halni...

viszont ha nincs bátorságod meghalni, az csak azért lehet, mert nem akarsz meghalni...