Depresszióból ki lehet gyógyulni?

Szia!

Én 2003-től kezdtem érezni, hogy valami nem stimmel az egészségemmel és 2004-ben diagnosztizáltak kényszerbetegséggel és "közepes depressziós epizód" nevű betegségekkel.

Én nem azok közé a depressziósok közé tartozom akiknek halálvágyuk is van, én inkább csak a magamba forduló, belül őrlődő, aggódó és félelmekkel teli beteg voltam, de nem volt sosem öngyilkossági szándékom.

2004. és 2006. között pszichológushoz jártam, ezalatt és azóta is antidepresszánst és nyugtatót szedek.

A pszichoterápia legfontosabb és leglényegesebb sikere az volt, hogy kiűzte belőlem a betegségtudatot, vagy legalábbis elfogadtatta velem, hogy a depressziót lehet csökkentei és meg is lehet gyógyulni belőle, viszont ezért saját magamnak is sokat kell tennem, erősen kell dolgozni az ügyön. De amíg az ember erősen depressziós és semmihez sincs kedve, addig ez nem megy.

Szerintem a legfontosabb első lépés a nyugodt és szeretetteljes környezet megtalálása, támogató szavak, biztatások a családtól, barátoktól és a megértés. Ha ezek megvannak, nekem nagyon bevált a sport, mint terápia. A mozgás endorfint (boldogsághormont) szabadít fel a testben, valamint mozgás közben nem jár az ember agya a negatív gondolatokon, kitisztulnak a gondolatok.

Ehhez azonban erős elhatározás kell. Mérlegelni kell mi a jobb, az, hogy maradok-e depressziós vagy megpróbálok tenni ellene.

Nagyon jó terápia például az, ha depressziós időszakunkban pont az ellenkezőjét csináljuk annak amit érzünk, például:

- nincs kedvem reggel kikelni az ágyból sem - felkelek és tornázok 15 percet, vagy 5 percet, mindegy, a lényeg az ellentét

- nincs kedvem emberek közé menni - elmegyek a helyi kávézóba, elbeszélgetek a pultossal vagy akárkivel aki ott van, felhívom egy barátom, hogy csináljunk valamit közösen

- nincs kedvem dolgozni menni - elmegyek és arra gondolok, hogy amit csinálok az hasznos

És ez az utolsó gondolat, a munkáról, ez nagyon fontos de ez csak a terápia végén. A munka. Ugyanis a depressziós ember haszontalannak érezheti magát, úgy érzi a társadalom és mindenki terhére van. Viszont ha van egy tevékenység, egy munka, ahol azt érezheti, hogy amit csinál az másoknak is hasznos, értéket teremt - akármilyen munka lehet, gödröt ásni is lehet érték annak aki arra kér és azért fizet, hogy gödröt áss -, ez esetben a depresszív szemlélet csökken, az ember tisztába kerül önmaga értékeivel, hasznosságával.

S persze mindezek sokkal könnyebbek, ha van mellettünk a társ - férfi vagy nő -, aki szeret és akit szerethetünk. Ez nagyon megkönnyíti a jobbulást.

Most 2010. van és én gyógyultnak tartom magam. Vannak tüneteim, főleg a kényszerbetegségből fennmaradtak, de nincsen betegségtudatom már. De ne essen félreértés, a betegségtudat érzése természetes jelenség a depresszióban, az, ha már nem érezzük annyira, az jelenti a gyógyulás folyamatát. Nekem is vannak rosszabb időszakaim, általában ősszel és télen. De találtam magamnak egy barátnőt, dolgozok, hobbikat űzök mindig kitűzök valami apró kis célt magam elé amit el lehet érni. Ez lehet bármi, például most gyűjtök valamire és meg tudom venni 2 hónap múlva, vagy nyáron el akarok menni nyaralni és arra gyűjtök, előre megtervezem és várom, és ezek mind-mind pozitív energiával töltenek fel és segítenek abban, hogy a mindennapjaimban pozitív maradjak.

Azonban annyi tanácsot adnék még, hogy a nyugtató szedését át kell gondolni, hogy mekkora mennyiséget és mennyi ideig jó szedni, mert én pl. beleestem abba a hibába, hogy rászoktam. De nem úgy, hogy zabálom a nyugtatót, hanem ha nem szedem egy ideig - 1 hétig kb. - akkor kellemetlenebbül vagyok, rosszakat álmodok, de erről is le lehet szokni fokozatosan.

Hát ennyit tudok mondani neked, bízz magadban és sikerülni fog, nem vagy egyedül. Ezt sose felejtsd el - nem vagy egyedül.

Ja és még annyi, hogy ha van lehetőséged állatok tartására, kutya, macska, akármi, na ők nagyon sok szeretet tudnak adni az embernek. :)

26/F vagyok

Szia,

Engem a gyógyszerek, terápiák mellett a jóga kovácsolt össze, azóta olyan stabil vagyok, hogy sok minden kell a kibillentésemhez. Ha el tudod vonszolni magad próbáld ki, már egy két alkalom után is erős a hatás. De ha csak akkor van kedved ha gyógyulsz, az is jó. Adj neki egy esélyt.