Mit tudnék tenni, hogy ne legyek egyedül és ne legyen értelmetlen az életem? 21/L

Pánikbetegséggel és depresszióval küzdő személy vagyok súlyos önbizalomhiánnyal. A lakóhelyemtől aránylag messze járok egyetemre, édesapám elhunyt, csak az anyám maradt és az öcsém. Az öcsém azonban állandóan bánt üt, üvölt és veri az anyámat is, akinek hiába könyörgök, hogy tegyen ellene valamit nem, mert sajnálja. Az anyám pedig alkoholista.Van olyan, hogy hajnali 3-4 órakor hívtak fel, hogy anyám részeg az öcsém meg öli.Sokat kéne tanulnom az egyetemen, ez elvileg a legkeményebb év, meg egész életemben ezt akartam csinálni, de így nem vagyok rá képes, hogy az anyám öngyilkossági kísérlettel fenyegetőzik 200km-ről vagy hogy az öcsém, hogy megöli.

Azóta mióta a legutóbbi 2 ilyen incidens történt teljesen kivagyok borulva, elhagytam magam, teljesen igénytelen lettem, pedig előtte nagy gondot fordítottam a külsőmre. Direkt úgy állítottam be az órarendem, hogy minden héten szerdán vagy csütörtökön, már haza tudjak járni, hogy hátha megakadályozhatom a dolgokat, legalább arra a pár napra. Nem tudok társaságban sem lenni, mert az öcsém van,hogy akkor is hív vagy ír és megijeszt, hogy anyám öngyilkos lett vagy búcsú üzenetet hagyott. Akármilyenek is én nekem csak ők maradtak, és nem bírnám ki, ha elveszíteném őket, ugyanakkor erre teljesen rámegyek, mert nem tudok tanulni, csak egész nap sírok és élni nincs kedvem.Sosem volt még párkapcsolatom és mióta kivagyok borulva a barátaim is kerülnek, illetve a barátságokban mindig is valahogy távolságtartó voltam és féltem bárkit is nagyon közel engedni vagy pedig erősebb köteléket éreztem xy iránt, mint ő irántam. A mai napon nagyon magam alatt voltam itthon, és odamentem anyámhoz, hogy egy picit biztasson, de erre azzal biztatott, hogy legyek öngyilkos, ezt be kell fejezni, ő sem bírja már tovább, illetve, hogy már ezt a félévemet/évemet úgyis buktam, mert még nem kezdtem el tanulni és hogyha bemegyek a pszichiátriára, akkor sosem végzem el az egyetemet.És annyira fájt, hogy én a múlt héten 150x hívtam fel, hogy minden rendben van-e, és ő erre nem méltat, hogy a saját lányát valamibe is vegye és olyan gyűlöletet láttam az arcán irántam. Az itthon léteimet mindig azzal koronázza meg a sok rossz mellett, hogy berúg, ma is vett piát, pedig problémái vannak az egészségével, és könyörögtem neki, pár hétig meg is állta, de folyton megy a cirkusz közte és az öcsém között.Mostanában pedig olyan téveszmék törtek rám, hogy meg fog halni és akkor velem mi lesz? Kit fogok felhívni, ha nem is segít, mégis csak ott van, más úgyse szeret még annyira sem vagy hogy én megfogok halni hamarosan valamilyen súlyos betegségben vagy balesetben meg sokat foglalkoztat a halál gondolata. Nagyon- nagyon félek és annyira rossz, hogy nincs rajtuk kívül senkim, nem akarok egyedül lenni. Boldog akarok lenni, aki elégedett magával, sikeres a munkájában, a tanulásban, szereti valaki, akit ő is szeret. Ha lennének barátaim vagy lenne egy párkapcsolatom szerintem sokat javulna a helyzet, bár nem tudom, hogy egyáltalán javulhat-e ez még vagy nekem annyi. Mindenkit csak elmarok magamtól, mert nagyon negatívan állok a dolgokhoz, meg képzelődök, hogy biztos ő is át fog verni meg ő is bántani fog, ő is kibeszél vagy ő is kihasznál.

Annyira örülnék neki, ha képes lennék megtenni és nem szenvednék többé, annyira nem látok semmit ettől az élettől, már korábban is gondolkoztam ezen, de reménykedtem ,hogy javulni fog az egész.

Úgyse fogom sosem elvégezni az egyetemet és örökké magányos leszek, akinek szenvedés minden egyes perc.

Ja és úgy érzem, hogy hamarosan valami nagyon rossz dolog fog velem történni. :((((