Bevegyem a gyógyszereket vagy ne?

A helyzet az, hogy 3 hete lett vége egy hosszú, hat éves kapcsolatomnak, amiben a létező összes rossz dolog megtörtént velem, ami csak megtörténhet ( megcsalás, elhagyás, fizikai bántalmazás, megaláztatás, kihasználás, stb.) Mivel a kapcsolat függője voltam, így nem tudtam időben kilépni belőle. Odáig súlyosbodott a helyzet, hogy dührohamot kaptam, és szétvertem egy üveget. Előtte is vezettem már le úgy a bennem tomboló feszültséget, hogy bántottam magam, és nagyon sokszor öngyilkosságra is gondoltam. A kapcsolatom azonban véget ért, én pedig összetörtem és elmentem egy pszichológushoz. Nagyon ki voltam bukva, végigsírtam az első alkalmat, hisz még mindig szerettem a páromat és még mindig csak rajta járt az eszem. Ő ekkor átirányított egy pszichiáterhez, akinél ma jártam, és felírt napi fél szem 0,25-ös xanaxot és sertralint napi 1x. Úgy érzem viszont, hogy nincs szükségem gyógyszerekre. Már nem érzem magam rosszul, ha a volt páromra is gondolok maximum kis szomorúságot érzek, de egyáltalán nem vészes. Úgy érzem tart valamerre az életem. Pszichológushoz persze járok, hogy többé ilyen ne fordulhasson elő mint ami, volt de nem akarok gyógyszerfüggő lenni, mert úgy érzem nem szorulok rá. Mi a véleményetek? Szedjem ne szedjem? Mindenképpen egyeztetek a pszichológusommal is persze, habár félek mert ő javasolta első alkalmmal a gyógyszereket, de azóta eltelt két hét, és én úgy érzem a kezdeti kiborulás elmúlt.