Lehetséges, hogy fogyatékos vagyok, csak megtanultam normálisan viselkedni?

Bocsi, ha kicsit értelmetlennek tűnik a kérdés, csak elég nehéz ezt megfogalmazni érthetően...Szóval pár évvel ezelőtt a régi iskolámban közutálat tárgya voltam, én pedig sosem értettem, miért utálnak ennyire. Volt, hogy be is szóltak, hogy fogyatékos vagyok, én viszont nem vettem komolyan. Aztán kb egyik napról a másikra megváltoztam, a régebbi osztálytársaimtól is állandóan megkaptam, hogy teljesen más vagyok, mi történt velem, stb. És jelenleg szerintem olyan átlagos vagyok. És ha visszagondolok, miket csináltam régen, kezdem megérteni, miért gyűlölt mindenki, meg miért szólogattak be olyanokat, hogy fogyatékos vagyok...Mert tényleg csináltam olyan dolgokat. Pl. régebben valamiért mindig úgy beszéltem, hogy pár mondat után már üvöltöztem, pedig nincs baj a hallásommal, csak valamiért mégis mindig elkezdtem kiabálni. És egyszer mentünk haza egy ismerősömmel a buszon és akkor is ez volt, hogy elkezdtem beszélni és egy pár perc múlva megint ordibáltam, ő meg rám szólt, hogy ne kiabáljak már, ott van mellettem. Én meg direkt elkezdtem a busz kellős közepén még hangosabban beszélni, hogy ezzel is idegesitsem és végül a buszsofőr szólt be nekem, hogy állitsam már le magam, mert zavarom a többi utast, én meg fennhangon elkezdtem neki qrwa anyázni.....

És ez csak egy a csomó régi emlék közül és már akkor is majdnem elsirtam magam, amikor ezt leirtam....Olyan érzés, mintha a pár évvel ezelőtti énem nem is én lettem volna, mintha csak az utóbbi pár évben léteznék, mióta normális lettem.

Miért érzem ezt? És ha most normális ember vagyok, régebben miért viselkedtem szó szerint úgy, mint egy elmebeteg? Lehetséges, hogy tényleg az voltam és még most is az vagyok, csak tudat alatt megtanultam normálisan viselkedni? Mi bajom van?