Kényszeres gyűjtögetés - patologikus halmozás kezelése?

Apukámról lenne szó, aki kb születésem után 4-5 évvel elkezdett dobozokat és mindenféle kacatokat gyűjtögetni, és azóta sem állt le. Tele van a ház mindenféle kacattal, ha eltörik egy pohár akkor azt általában ki lehet dobni, de előfordult hogy mondta hogy ne dobjuk ki mert megragasztja.

Egyébként mindenféle reklámújságok, mütyűrök, régi ósdi ruhák, az én babakori játékaim, meg egy csomó másik dolog ami nem jut eszembe, ez mind itt van a lakásban, ami csak azért nem élhetetlen nekem mert 1 ebben nőttem föl 2 mert annyira nem katasztrofális, mint azoknak a kényszergyűjtögetőknek a lakása akikről mindenféle pszichiátriai jelentésekben olvasni lehet, de így is az élhetőség határán van. Vagyis nincs tele a ház egézségre káros dolgokkal például, ürülékkel és hasonlókkal.

Azonban amiből sok van azok a dobozok. Szekrény tetején, földön, ágy alatt, ágyban (!?), előszobában, konyhában, mindenhol. A bútorok görcsös szétszerelése és újrahasznosítása is megfigyelhető, volt hogy vettünk egy új ágyat, ezért a régi ágyat szétszedte, fogta az ágykeretet és elhatározta hogy abból ő szekrényt csinál, aztán ezt mondogatta egy évig majdnem, és azóta se történt semmi csak itt áll. Vagy olyna is volt hogy vettünk egy asztalt, annak elszedte a lábat iss felrakta a polcra.

Nem kell sem engem, sem anyukámat hülyének nézni, próbáltunk vele beszélni több féleképpen is.

1 Próbáltuk neki megmondani hogy amit csinál az baromság, de mint az összes agyilag beteg embernél ez nem használt, mert nincsenek tisztában azzal hogy nem normálisak. (próbáltuk úgy is rávezetni hogyha elmegy bárkinek a lakásába akkor az nem így néz ki, de erre nem reagál semmit)

2 Próbáltam úgy is rávezetni, hogy érdeklődte hogy mi a terve a sok dobozzal, kacattal mindenhol, miért nem viszi le a pincébe, ha ennyire szüksége van rá, miért van rá ennyire szükssége egyáltalán, ezzel mindig annyit értem el hogy legyintett rám, annyit mondott hogy majd meglátom, és befejezte a beszélgetést.

A jelleme is elég elbszott ezért sem tudunk mit tenni a szituációval, nagyon agreszív tud lenni, velünk csak, volt példa arra is hogy amikor elment dolgozni átrendeztük a lakást, tényleg egész esztétikus lett, amikor visszajött akkor elkezdett üvöltözni, lekevert néhány pofont és visszacsinálta az egészet. Meg úgy általában szeret üvöltözni ha nem tetszik neki valami, általában ezek a helyzetek valamilyen mániájával kapcsolatosak (egyrészt a gyűjtögetés, másrészt a vallás, de ez egy másik kérdés és nem ide tartozik). Azonban ha valaki más kritizálná őt, azt amit cisnál, akkor egyből visszahúzódóvá válik, próbál terelni, hárítani, csöndes lesz, és gyakorlatilag megvárja amíg véget ér az őt "fenyegető" szituáció. Ami viszont gátolja azt hogy megértse hogy beteg, az az hogy amikor egy rokon (tesója, tesójának a felesége) eljön látogatóba akkor legtöbbször vagy nem mondanak semmit, vagy meg is dícsérik hogy milyen szép a lakás. (na ezen krvára idegesít) emiatt azt hiszi hogy anyukám szimplán hülye, én pedig csak azt ismételem amit anyukám mond, közben ez is egy nagy hülyeség. Fontolgatta anyukám a válást, gondolkodtunk költözésen, de nem vagyunk abban az anyagi helyzetben hogy ezt megengedjük, szóval maradt a helyzet kezelése,

gondolom valamilyen hozzáértővel, pszcihiáterrel, azonban ő nem hajlandó sehova menni, mert nincs tisztában azzal hogy beteg (nem is akar tisztábban lenni, gondolom, mert próbáltunk neki mutatni egy leírást a kényszeres gyűjtögetésről, ő meg nem volt hajlandó elolvani, azzal fenyegetett hogy kidobja a tabletet ha nem hagyjuk békén D: ).

Úgyhogy ezek után tök jó lenne ha valaki tudna valamilyen tanáccsal szolgálni, mert sajnos elég szánalmas ez az egész, én pedig ebben élek...