Depressziósként szerintetek lehetek bébiszitter?

Nyugodtan próbáld meg. Magadon is segíteni fogsz.

Nem kell senki orrára kötni a diagnózisodat, a közvetőknek sincs hozzá köze, ha nem akadályozza a munkádat. Ha bizonytalan vagy abban, hogy neked való-e a munka, beszélj róla a pszichológusoddal!

A gyerekek (és amúgy az állatok is) baromi jó hatással vannak ilyen jellegű betegségekre. Csak azt nem értem, minek kell egy bébiszitternek közvetítő iroda? A környéken kiragasztgatsz plakátokat, hogy bébiszitterkedést vállalsz, esetleg feladsz egy hirdetést facebookon, jófogáson, és ismerősöket is végigkérdezel. Bébiszitterkedéshez nem tudom, milyen papírt akarsz, de szerintem ha létezik is ilyen képzés, tök fölösleges. Tanító- vagy óvóképzősöket, dajkákat, csecsemőgondozókat, egészségügyi végzettséggel rendelkezőket előnyben részesítik a szülők, ha ilyen iskolákban tanulsz, akkor több esélyed lesz bébiszitterkedni már a tanulmányaid alatt is.

Nézd... én nem ajánlom. Nekem van gyermekem, és amikor depressziós voltam, azt tapasztaltam, hogy nincs hozzá türelmem. Idegesített. Annyira el voltam foglalva a saját bajommal. A terápia első szakasza nagyon-nagyon nehéz (heti kétszer jártam), rengeteg negatív érzésem szakad fel, ami miatt a gyerekemre alig maradt energiám. Nekem nem volt más választásom, el kellett látnom a gyermekem, de neked van... utólag azt gondolom, hogy a lányom borzasztóan érzékeny volt az én állapotomra, ő is sérült benne. Mivel a terápia során LASSAN javultam, ezért ezeket a változásokat is érezte, velem gyógyult. De egy olyan gyerek, akivel csak alkalmanként találkozom, nem tudna részesülni a gyógyulásból, és én - a mai eszemmel - bizony félnék attól, hogy akaratomon kívül megbántok egy kisgyermeket, ártok neki. Ezért ha nem lenne muszáj, én ilyen állapotban nem foglalkoznék kisgyermekekkel. Nem magam miatt... miattuk. Mert nagyon érzékenyek, és akár egy rossz mondattal is komoly károkat okozhatok, amiket a saját problémáim miatt nem veszek észre. Egy kisgyermek lelke nem játék! (Ne a barátokhoz hasonlítsd, a kicsik sokkal érzékenyebbek és sérülékenyebbek, mint a felőtt emberek! És ez nem intelligencia kérdése... amikor az ember depressziós, nem látja reálisan önmagát, ugyanis nem a tudatos tényezők hatnak rá elsősorban, hanem a tudattalanok.)