Skizofrénia esetén is elítélendő az öngyilkosság?

Kamaszkoromban gyakran gyártottam magamnak képzeletbeli barátokat, illetve a fejemben lévő hangokat is gyakran megszemélyesítettem... Jó ideig meg voltam róla győződve, hogy multiplex személyiségzavarom van, de a realitás talaján maradva...

De az egyik srác most is azt mondja, hogy képezni kellene magunkat, lehetnénk sikeres énekes... csak képezni kellene magunkat.

Úgy érzem mintha be lennék zárva egy sötét odúba évek óta,

és makacsul nem hallgatok a igaz szóra,

Mi azt szajkózza,

DÖGÖLJ MEG

bár eleve ott csücsülök egy dögkútban, vagy inkább a káván,

bódulva a szagoktól.

Mostanában egyre többet bőgök ok nélkül, avagy amiatt hogy nem tudom elfogadni a saját alsóbbrendűségemet, gondolkodom műtéten hogy valamicskét javítson ocsmány ábrázatomon.

És gondolom állásinterjúról is elküldenének röhögve,

mert már nincs egy lineáris gondolatmenetem se.

A rímeim pedig szrok.

Ezek a hangok általában férfiak. Nők is vannak, de ők bántanak. Kivéve egy, aki leszbikus.

De sokszor csak közlik a hangok hogy ocsmány vagyok, és dögöljek meg. A kedvesebbek szerint a plasztika is elég lenne.

Egyre többször beszélnek hozzám akkor is, ha társaságban vagyok. Ilyenkor nehezemre esik, hogy nem bőghetek. Többek között ezért is marok el magam mellet minden ember-szerűt.

Próbálkoztam pszichiáterrel és gyógyszerrel ami csak rontott a helyzeten, és pszichológussal, aki látott tiszta pillanataimban és többet nem volt hajlandó áldozni drága idejét. Igaz megértem.

De egyre gyakrabban rám tör a dili, a hangokkal, a fejfájásokkal...

Ha rengeteget kell tanulnom akkor a teljesítménykényszer miatt elnyomom, vagy ők hallgatnak, nem tudom.

Párkapcsolatom még sose volt,

de kellene nekem még egy mutánst létrehoznom?

és most muszáj ezt a sort félbeszegnem...

Lehet így élni? Ha igen, meddig, és hogyan? Vagy csak engedelmeskedjek?

L/23